1 Ahogy lejött a hegyről, nagy tömeg követte. 2 Egyszer csak egy bőrpoklos futott hozzá, lábához borult és megszólította: "Uram, ha csak akarnád, volna hatalmad, hogy engem megtisztíts." 3 Erre kinyújtotta kezét, megfogta és így szólt: "Akarom! Tisztulj meg!" Azonnal le is tisztult annak poklossága. 4 Majd így szólt hozzá Jézus: "Vigyázz, senkinek ne szólj, hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak és vidd fel tanúbizonyság-tételül nekik azt az adományt, melyet Mózes rendelt." 5 Bement Kapernaumba és egy százados lépett hozzá. 6 "Uram! - esengett -, odahaza a legényemet ágyba döntötte a gutaütés, és borzasztóan kínlódik." 7 "Elmegyek, és gyógyítani fogom" - mondotta neki Jézus. 8 De a százados ezt felelte: "Uram, nem vagyok én arra elég méltó, hogy fedelem alá jöjj, hanem csak szóval mondd, s legényem meggyógyul. 9 Hiszen magam is fennhatóság alatt álló ember vagyok, alattam katonák vannak. Ha ezt mondom egyiknek: Indulj útnak, elindul, a másiknak: Jer csak! Eljön, s a rabszolgámnak: Tedd meg ezt! Megteszi." 10 Mikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott és ezt mondotta azoknak, akik őt követték: "Bizony azt mondom nektek, Izráelben senkinél ekkora hitet nem találtam. 11 Azt mondom nektek, hogy a mennyek királyságában napkeletről is, napnyugatról is sokan fognak érkezni s Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal asztalhoz dőlni. 12 E királyság fiait ellenben ki fogják dobni a külső sötétségbe, ott lesz aztán csak sírás és fogcsikorgatás." 13 A századoshoz pedig így szólt Jézus: "Eredj! Ahogy hittél, úgy történjék veled!" S még abban az órában meggyógyult a legénye. 14 Jézus aztán Péter házába ment be. Ott meglátta, hogy a Péter napa fekszik és lázban ég. 15 Megfogta kezét, s arra elhagyta azt a láz. Aztán felkelt az asszony és felszolgált nekik. 16 Ahogy beesteledett, sok ördöngőst vittek hozzá és ő szavával sok szellemet kiűzött. Sokakat gyógyított, akik gonoszul szenvedtek, 17 hogy beteljesedjék az Ézsaiás prófétán át szólt ige: "Erőtlenségeinket elvette, és betegségeinket elhordozta!"

18 Mikor Jézus tömeget látott maga körül, megparancsolta, hogy menjenek el a túlsó partra. 19 Ott hozzálépett egy írástudó és megszólította: "Tanító, követni foglak téged bárhová mégy is." 20 De Jézus ezt felelte neki: "A rókáknak van barlangjuk, az égi madaraknak fészkük, de az ember Fiának nincs hova lehajtania fejét." 21 Egy másik tanítvány így szólt hozzá: "Uram, engedd meg nekem, hogy elmenjek előbb s eltemessem apámat," 22 Jézus azonban ezt felelte: "Kövess engem s hagyd, hogy a holtak temessék el halottaikat!" 23 Majd beszállt egy hajóba s tanítványai követték. 24 Egyszerre nagy rengés támadt a tavon, úgyhogy a hajót már-már elborították a hullámok. Ő meg szunnyadott. 25 Hozzáléptek, s ilyen szóval keltették fel: "Uram, ments meg, mert elveszünk!" 26 De ő azt kérdezte tőlük: "Miért vagytok gyávák, ti kishitűek?" Azzal felkelt s megdorgálta a szeleket és a tavat. Nagy csend támadt, 27 az emberek pedig csodálkozva kérdezték: "Honnan való ő, hogy a szelek és a tó engednek neki?" 28 Mikor átment a túlsó partra, a gadarénusok tartományába, két ördöngős jött szembe vele, akik a sírokból jöttek elő. Nagyon veszélyesek voltak, úgyhogy olyan erős ember nem akadt, aki arra elmehetett volna. 29 Egyszer csak felkiáltottak: "Mi dolgunk van nekünk egymással te Istennek Fia? Eljöttél, hogy idő előtt megkínozz bennünket?" 30 Messze tőlük nagy disznócsürhe legelészett s, 31 az ördögök esengve kérték: "Ha kiűzöl minket, küldj bennünket a disznócsürhébe!" 32 "Menjetek!" - mondta nekik. Azok meg, ahogy kijöttek, bementek a disznókba. Egyszer csak az egész csürhe a meredélyen át a tóba rohant alá s elpusztultak a hullámok között. 33 A pásztorok pedig elfutottak, bementek a városba s hírt adtak mindenről, az ördöngősök dolgáról is. 34 Egyszerre az egész város kiment Jézus elé, s ahogy meglátták, azért esengtek, hogy határaikból menjen máshová.