1. Mikor pedig lejött a hegyről, nagy sereg követte őt. 2. És íme jött egy bélpoklos, és leborult előtte mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. 3. És Jézus kinyújtotta kezét, megérintette őt és monda: Akarom, tisztulj meg! És azonnal megtisztult az ő poklossága. 4. És monda neki Jézus: Lásd, hogy ezt senkinek el ne mondd, hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak és vidd meg az ajándékot, melyet Mózes megparancsolt, bizonyságul nekik! 5. Mikor pedig bement Kafarnaumba, egy százados járult hozzá és kérte őt 6. mondván: Uram, az én szolgám otthon inaszakadtan fekszik és szörnyen kínlódik. 7. És monda neki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt. 8. Mire a százados monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondjad, és meggyógyul az én szolgám. 9. Mert magam is felsőbbség alatt álló ember vagyok, kinek katonák állnak rendelkezésemre; és ha azt mondom ennek: Menj! - elmegy; és a másiknak: Jöjj! - jön; és szolgámnak: Tedd ezt! - és megteszi. 10. Amint Jézus ezt hallotta, csodálkozott és monda az őt követőknek: Bizony mondom nektek, nem találtam ennyi hitet Izraelben. 11. Mondom pedig nektek, hogy sokan jönnek napkeletről és napnyugatról és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal mennyek országában; 12. az ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogak csikorgatása. 13. És monda Jézus a századosnak: Menj el és amint hittél, úgy legyen neked! És meggyógyult a szolga azon órában. 14. És mikor Jézus Péter házába jött, látta az ő napát az ágyban fekve, lázas állapotban. 15. És megérintette kezét és elhagyta őt a láz és felkelt és szolgált nekik. 16. És mikor beesteledett, sok ördögtől megszálltat hoztak hozzája és kiűzte a gonosz lelkeket igéjével, és minden beteget meggyógyított, 17. hogy beteljesedjék amit Izaiás próféta megjövendölt mondván: Ő vette el erőtlenségeinket és ő viselte betegségeinket. 18. Mivel pedig Jézus nagy sereget látott maga körül, meghagyta, hogy menjenek a túlsó partra. 19. És hozzájárult egy Írástudó és monda neki: Mester, követlek téged, bárhova mégy.

20. És monda neki Jézus: A rókáknak barlangjaik vannak és az ég madarainak fészkeik; az Emberfiának pedig nincs hová fejét lehajtsa. 21. Egy másik pedig tanítványai közül monda neki: Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem atyámat. 22. Jézus pedig monda neki: Kövess engem és hadd temessék el a holtak az ő halottaikat! 23. És midőn a hajóba szállt, követték őt tanítványai. 24. És íme nagy vihar támadt a tengeren, úgy hogy a hajócskát elborították a hullámok; ő pedig aludt. 25. És hozzájárultak tanítványai és fölkeltették őt mondván: Uram, ments meg minket, elveszünk! 26. És monda nekik Jézus: Mit féltek, kicsinyhitűek? Erre fölkelt és parancsolt a szeleknek és a tengernek és nagy csendesség lőn. 27. Ekkor csodálkoztak az emberek, mondván: Ki lehet ez, hogy a szelek és a tenger engedelmeskednek neki? 28. És mikor a másik partra ért, Geraza vidékére, két ördögtől megszállottal találkozott, kik a sírboltokból jöttek ki és igen veszedelmesek voltak, úgy hogy azon az úton senki el nem mehetett. 29. És íme kiáltoztak mondván: Mi közöd hozzánk Jézus, Istennek fia? Idő előtt jöttél ide minket gyötörni? 30. Ott volt pedig nem messze tőlük egy nagyszámú legelésző sertésnyáj. 31. Az ördögök tehát kérték őt mondván: Ha innen kiűzesz bennünket, engedd, hogy a sertésnyájba szálljunk. 32. És monda nekik: Eredjetek! Azok pedig kimentek, megszállták a sertéseket, és íme az egész nyáj nyakra-főre rohant a tengerbe és belefúlt a vízbe. 33. A pásztorok pedig elfutottak és beérve a városba, mindent elmondottak, azokról is, kik az ördögöktől meg voltak szállva, 34. És íme az egész város elébe ment Jézusnak, és amint meglátták őt, kérték, hogy távozzék el határaikból.