1. Amint aztán alájött a hegyről s a sok nép követte, 2. jött egy poklos ember s e szókkal borult le előtte: Uram! Ha akarod, meg tudsz tisztítani! 3. S ő kezét kinyújtván, megérintette őt s azt mondta: Akarom. Tisztulj meg! S poklossága nyomban lement róla. 4. Jézus pedig azt mondotta néki: Vigyázz! Meg ne mondd senkinek, hanem eredj, mutasd meg magad a papnak s vidd fel a Mózes rendelte áldozati ajándékot, bizonyságképpen ellenük. 5. Majd, mikor bevonult Kapernáumba, egy százados ezzel a kéréssel fordult őhozzá: 6. Uram! Az én szolgám gutaütésben fekszik odahaza és szörnyen kínlódik. 7. Jézus azt mondotta néki: Elmegyek és meggyógyítom. 8. A százados azonban így felelt: Uram! Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Elég, ha szólsz s meggyógyul a szolgám. 9. Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, sőt magam is rendelkezem katonákkal s ha azt mondom az egyiknek: Eredj, - megy; a másiknak pedig: Jer! - jön. Vagy az én szolgámnak: Tedd ezt! - megteszi. 10. Ennek hallatára, Jézus elcsodálkozott és azt mondta kísérőinek: Bizony mondom nektek: ilyen hitet Izraelben nem találtam. 11. Azért azt mondom tinéktek: sokan jönnek keletről s nyugatról és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal s Jákobbal a mennyországban; 12. az ország fiai ellenben kivettetnek a külső sötétségre. Lesz ott sírás és fogcsikorgatás! 13. A századosnak viszont azt mondta: Menj! Legyen a te hited szerint! S meggyógyult szolgája abban az órában. 14. Jézus pedig bement a Péter házába s látván, hogy az ő napaasszonya ágynak esett és a hideg leli, 15. megfogta a kezét s a hideglelés elhagyta. Felkelt és kiszolgálta őt. 16. Estefelé aztán sok őrdöngőst hoztak hozzá s kiűzte az ördögöket igéjével és meggyógyított minden beteget, 17. hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta mondása: Vállalta gyengeségünket S hordozta betegségünket. 18. De mert Jézus maga körül egész sereg népet látott, megparancsolta, hogy evezzenek át a túlsó partra. 19. Ekkor meg egy írástudó jött hozzá és azt mondta néki: Mester! Bárhova mégy, követlek tégedet.

20. Jézus így válaszolt néki: A rókának barlangja, az égi madárnak fészke van; de az emberfiának nincs, ahová a fejét lehajtsa. 21. Egy másik tanítványa pedig azt mondotta néki: Uram! Engedd meg, hogy előbb elmenjek s eltemessem az atyámat. 22. Jézus azt felelte néki: Kövess engemet. Hadd temessék el a halottak halottaikat! 23. S hajóra szállt. Tanítványai követték. 24. Hanem olyan háborgás támadt a tavon, hogy a hullámok a hajón átcsaptak s ő aludt. 25. Ekkor odamentek hozzá a tanítványai s felköltötték, mondván: Uram! Segíts, mert elveszünk. 26. Ő azonban azt felelte nékik: Mit féltek kicsinyhitüek! S felkelt, megdorgálta a szelet, a tavat és nagy csendesség lett. 27. Az emberek pedig álmélkodva mondták: Kicsoda ez, hogy a szél is, tó is engedelmeskednek néki? 28. Mikor aztán a túlsó partra, a gadaraiak földjére lépett, két ördöngös jött elébe a sziklasírokból. Veszedelmes népség! Ő miattuk senki sem mert arra menni. 29. És el kezdtek kiáltozni: Mi közünk egymáshoz Jézus, Isten fia? Ide jöttél, hogy meggyötörj idő előtt minket? 30. Jóval odább tőlük egész csürhe disznó legelészett. 31. Az ördögök tehát így kérlelték: Ha kiűzesz, eressz minket a disznócsürhébe! 32. Azt felelte nekik: Menjetek! Azok ki is mentek és megszállták a disznókat. S im az egész csürhe lerohant a meredekről a tóba s vízbe fúlt. 33. A kanászok pedig elfutottak s a városba érve, mindent hírül adtak, még az ördöngösök dolgát is. 34. És az egész város kiment Jézus elé s amint meglátták őt, kérten kérték, hogy távozzék határukból.