1. Vajha elszenvednétek tőlem egy kis balgaságot! De hiszen el is szenveditek tőlem. 2. Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket; hiszen eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szüzet állítsalak Krisztus elé. 3. Félek azonban, hogy mint a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, úgy a ti gondolataitok is elcsábíttatnak a Krisztus iránt való őszinte és tiszta hűségtől. 4. Mert ha valaki hozzátok megy és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket vesztek, nem akit vettetek, vagy más evangéliomot, nem amit befogadtatok, szépen eltűritek. 5. Mert azt gondolom, hogy semmivel sem vagyok hátrább a főfőapostoloknál. 6. Ha járatlan vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben; sőt ezt mindenben mindenképen nyilvánvalóvá tettük előttetek. 7. Vagy vétkeztem, mikor megalázkodtam, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek az Isten evangéliomát? 8. Más gyülekezeteket fosztottam meg, amikor támogatást fogadtam el tőlük, hogy nektek szolgáljak. 9. És mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek. Mert amire szükségem volt, kipótolták a Macedóniából jött atyafiak, és én azon voltam és azon is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre. 10. Krisztus igazsága úgy legyen énbennem, hogy engem ettől a dicsekvéstől senki meg nem foszthat Ahája vidékén! 11. Miért? Mert nem szeretlek titeket? Az Isten jól tudja! 12. De amit cselekszem, cselekszem ezután is, hogy megfosszam az alkalomtól azokat, akik alkalomra lesnek, hogy abban, amivel dicsekesznek, olyanoknak bizonyuljanak, amilyenek mi is vagyunk. 13. Mert az ilyenek hamis apostolok, csaló munkások, akik Krisztus apostolaivá változtatják el magukat. 14. Nem is csoda, hiszen maga a Sátán is a világosság angyalává változtatja el magát. 15. Nem meglepő tehát, hogy az ő szolgái is az igazság szolgáivá változtatják el magukat. Ezeknek vége az ő cselekedeteik szerint lesz. 16. Ismét mondom, senki ne gondolja, hogy én esztelen vagyok; de ha mégis, fogadjatok be úgy is, mint esztelent, hogy egy kissé én is dicsekedhessem.

17. Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül, a dicsekvésnek ezzel a bizakodásával. 18. Minthogy sokan dicsekesznek test szerint, én is dicsekszem. 19. Hiszen ti okosak vagytok és örömest eltűritek az eszteleneket. 20. Mert eltűritek, ha valaki igába hajt, ha valaki felfal, ha valaki tőrbe ejt titeket, ha valaki felfuvalkodik ellenetek, ha valaki arcul üt titeket. 21. Szégyenkezve mondom, ehhez mi csakugyan gyengék voltunk. De amivel valaki nagyra van, — esztelenül szólok, — azzal nagyra lehetek én is. 22. Héberek ők? Én is. Izraeliták ők? Én is. Ábrahám magvai? Én is. 23. Krisztus szolgái? Esztelenül mondom, én még inkább! Többet fáradoztam, többször szenvedtem börtönt, többször megveretést, gyakorta voltam halálos veszedelemben. 24. A zsidóktól Ötször kaptam negyven botot egy híján, 25. háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, egy éjt és egy napot hányódtam az örvénylő tengeren. 26. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyóvizeken, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak között, 27. fáradságban és nyomorúságban, gyakori virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. 28. Mindezen felül van az én naponként való zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja. 29. Kicsoda erőtelen, hogy vele együtt én is az ne volnék? Elbukhatik-e valaki úgy, hogy én is vele ne szenvednék? 30. Ha dicsekednem kell, erőtelenségemmel fogok dicsekedni. 31. Az Isten és az Úr Jézusnak Atyja, aki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom. 32. Damaszkusban Aretás király helytartója őriztette a damaszkusiak városát, hogy engem elfoghasson, 33. és a kőfalban levő ablakon át kosárban eresztettek le így menekültem meg kezéből.