1 Vajha elszenvednétek tőlem egy kevés balgatagságot! Sőt, szenvedjetek el engem is. 2 Mert féltelek titeket Isten féltésével; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szüzet állítsalak a Krisztus elé. 3 Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával becsapta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak attól az egyszerűségtől és tisztaságtól, amely Krisztusban van. 4 Mert hogyha az, aki jön, más Jézust prédikál, akit mi nem prédikáltunk, vagy más szellemet vesztek, amit nem vettetek, vagy más evangéliumot, amit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek. 5 Mert én azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál. 6 Ha pedig avatatlan vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben; sőt mindenben, mindenképpen nyilvánvalókká lettünk előttetek. 7 Avagy vétkeztem-é, mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hirdettem néktek az Isten Evangéliumát? 8 Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek. 9 Mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre. 10 Krisztus igazsága bennem, hogy én ettől a dicsekvéstől nem esem el Akhája vidékén. 11 Miért? Hogy nem szeretlek titeket? Tudja az Isten. 12 De amit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresők elől; hogy amivel dicsekszenek, olyanoknak találtassanak abban, mint mi is. 13 Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. 14 Nem is csoda; hisz maga a sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. 15 Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magukat az igazság szolgáivá; akiknek végük az ő cselekedeteik szerint lészen. 16 Ismét mondom: ne tartson engem senki esztelennek; de ha mégis, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem. 17 Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül a dicsekvésnek ezzel a merészségével,

18 Mivelhogy sokan dicsekszenek test szerint, dicsekszem én is. 19 Magatok bölcsek lévén, örömest eltűritek az eszteleneket! 20 Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arcul ver titeket. 21 Szégyenkezve mondom, mivelhogy mi erőtlenek voltunk; de amiben merész valaki, esztelenül szólok, merész vagyok én is. 22 Héberek ők? Én is. Izraeliták-é? Én is. Ábrahám magva-é? Én is. 23 Krisztus szolgái-é? Balgatagul szólok, én még inkább; több fáradság, több verés, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által. 24 A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján. 25 Háromszor megkorbácsoltak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem; 26 Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyóvizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt; 27 Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. 28 Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja. 29 Ki gyenge, hogy én is gyenge ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék? 30 Ha dicsekednem kell, az én gyengeségeimmel dicsekszem. 31 Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom. 32 Damaszkuszban Aretás király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, akarván engem megfogni; 33 És az ablakon át, kosárban bocsátottak le a kőfalon, és megmenekültem kezei közül.