1. Vajha eltűrnétek tőlem egy kis bolondságot. Sőt. tűrjetek engem is. 2. Hisz Isten hév szerelmével hevülök értetek. Én jegyeztelek el egy férfivel, hogy szeplőtlen szűzként állítsalak Krisztus elé. 3. De félek, hogy miként a kígyó ravaszul rászedte Évát, a ti szívetek is megromolva, elfordul a Krisztus iránt való őszinte hűségtől. 4. Úgy-e, ha az a bizonyos várva-várt más Jézust, egy olyat hirdetne néktek, akit mi nem hirdettünk, vagy más lelket vennétek, amit nem vertetek, vagy más evangéliomot, amit nem fogadtatok be, - szépen eltűrnétek! 5. Pedig semmi tekintetben sem tartom magamat alábbvalónak a nagy apostoloknál. 6. Lehet, hogy járatlan vagyok az ékesszólásban, de nem a tudományban; sőt ellenkezőleg, mindenben mindenképp tisztán álltam előttetek. 7. Vagy bűnt követtem el, hogy megaláztam magamat a ti felmagasztaltatástokért, hogy ingyen hirdettem néktek az Isten evangéliomát? 8. Zsoldot szedve, más gyülekezetet raboltam-é meg, hogy néktek szolgáljak? De hisz mikor ti nálatok voltam s szükséget szenvedtem, nem voltam terhére senkinek, 9. mert szükségletemről gondoskodtak a Macedóniából jött testvérek. Megéltem és meg is élek a nélkül, hogy terhetekre legyek. 10. Oly bizonyos, mint ahogy a Krisztus igazsága él bennem, hogy ezt az én dicsekvésemet nem némítják el Akája tartományában. 11. Miért? Talán, mert nem szeretlek titeket? Az Isten tudja. 12. De amit most teszek, teszem ezután is, hogy azokat, akik alkalomra lesnek, elüssem az alkalomtól, hogy amivel dicsekesznek, abban ők is olyanoknak találtassanak, mint mi. 13. Mert biz ezek hamis apostolok a Krisztus apostolainak köpönyegébe bújt álnok munkások. 14. Nem is csoda! A Sátán is a világosság angyalának köpönyegébe bújik. 15. Nem lephet meg tehát senkit, ha az ő szolgái szintén az igazság szolgainak köpönyegét öltik fel magukra. El is veszik jutalmukat cselekedeteik szerint. 16. Megismétlem szavam: ne tartson engem senki sem bolondnak. És ha mégis, tűrjetek meg magatok közt, mint bolondot; hadd dicsekedjem én is egy kissé.

17. Amit mondok, nem az Úr szerint mondom azt, hanem csak úgy bolondmódra, dicsekvésre kerítvén rá a sort. 18. A sok gyarló dicsekedő közé beállok hát, mint dicsekvő én is. 19. Hiszen ti okosak kész örömmel tűritek a bolondokat. 20. Tűritek, ha leigáznak, ha megnyúznak, ha tőrbe ejtenek, ha nyakatokra ülnek és ha megpofoznak. 21. Gyalázat rám nézve, hogy mi erre gyengék voltunk. Pedig, amire más valaki büszke, - bolondmódra szólok - büszke vagyok én is. 22. Héberek ők? Én is. Izraeliták ők? Én is. Ábrahám magva ők? Én is. 23. Krisztus szolgái ők? Bolondmódra mondom: Én még inkább, Bőségesebb munka, Sokkalta nagyobb vereség, És számosabb börtön, Nem egy halálveszély között. 24. A zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést. 25. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, egy éjet s egy napot a tenger mélyén töltöttem. 26. S hányszor keltem vándorútra, Veszélyben folyókon, Veszélyben rablók közt, Veszélyben népem, veszélyben a pogányok közt, Veszélyben városban, veszélyben a pusztán, Veszélyben tengeren, veszélyben a hamis testvérek közt! 27. Hányszor sanyart fáradság, nyomor, álmatlanság, Hányszor éhség, szomjúság, bőjtölés, Hideg és mezítelenség! 28. S minderre ráadásul az örökös zaklattatás, az összes gyülekezetek reám szakadt gondja. 29. Ki a gyenge s én ne roskadjak le? Ki botránkozik meg s én ne gerjedjek haragra? 30. Ha már dicsekvésre kell megnyitnom számat, dicsekszem gyarlóságommal. 31. Az Úr Jézus Krisztus Istene és Atyja, az örökké áldott tudja, hogy én nem hazudom. 32. Damaszkuszban Aretás király helytartója őrökkel rakta meg a damaszkusiak városát, hogy foglyul ejtsen engem 33. s ablakon át egy kosárban bocsátottak le a kőfalról s úgy menekültem ki keze közül.