1 Vajha elszenvednétek tőlem egy kis balgatagságot; de szenvedjetek is el engem. 2 Mert féltékeny vagyok rátok Isten féltékenységével; mert eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint tiszta szüzet állítsalak Krisztus elé. 3 De félek, hogy mint a kígyó elcsalta Évát az ő álnokságával, úgy valami módon megromolnak a ti gondolataitok, és elhatoltatok a Krisztushoz való őszinteségtől. 4 Mert ha valaki jönne és más Jézust prédikálna, akit mi nem prédikáltunk, vagy más lelket vennétek, melyet nem vettetek, vagy más evangéliumot, melyet nem vettetek be, szépen eltűrnétek. 5 Azt tartom ugyanis, hogy semmiben sem maradtam hátra azok mögött a felette nagy apostolok mögött. 6 De ha járatlan vagyok is a beszédben, az ismeretben nem; hanem mindenben nyilvánvalókká lettünk előttetek mindenek között. 7 Vagy bűnt követtem el, mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek az Isten evangéliumát? 8 Más gyülekezeteket kifosztottam, fizetést vévén tőlük, hogy nektek szolgáljak; és mikor nálatok voltam, ha szükséget láttam is, nem voltam terhére senkinek 9 mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és vigyáztam, hogy semmiben se legyek terhetekre, vigyázni is fogok. 10 Krisztus igazságára mondom, mely bennem van, hogy ezt a dicsekedést nem fojtják belém Akhája tartományaiban. 11 Miért? Mert nem szeretlek benneteket? Az Isten tudja: 12 de amit teszek, tenni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat azok elől, akik arra szeretnének alkalmat, hogy amiben dicsekszenek, abban olyanoknak találtassanak, mint mi. 13 Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik úgy változtatják el magukat Krisztus apostolaivá. 14 És nem csoda; mert a Sátán is elváltoztatja magát világosság angyalává. 15 Nem nagy dolog tehát, ha az ő szolgái meg olyanokká változtatják magukat, mint az igazság szolgái; kiknek vége az ő cselekedeteik szerint lesz. 16 Ismét mondom: ne tartson engem senki esztelennek. Különben pedig, mint esztelent is fogadjatok el engem, hogy egy kicsit én is dicsekedjem.

17 Amit beszélek, nem az Úr szerint beszélem, hanem mintegy esztelenségben, a dicsekvésnek ebben a bizodalmában. 18 Mivel sokan dicsekszenek test szerint, én is dicsekedni fogok. 19 Mert örömest eltűritek az eszteleneket, okos létetekre: 20 mert eltűritek, ha valaki titeket szolgákká tesz, ha valaki megesz, ha valaki megfog, ha valaki fölétek emeli magát, ha valaki arcul ver benneteket. 21 Szégyenemre mondom, mint hogyha mi arra gyengék lettünk volna;pedig ha valaki valamiben bátor (esztelenségből mondom), én is bátor vagyok. 22 Héberek ők? én is; izráeliták? én is; Ábrahám magva? én is; 23 Krisztus szolgái? (ész nélkül beszélek) én még inkább: fáradalmakban bővebben, verésekben felettébb, tömlöcökben bővebben, halálokban gyakorta. 24 Zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján, 25 háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot töltöttem a nyílt tengeren; 26 utakban gyakorta; veszedelemben folyóvizeken, veszedelemben rablók közt; veszedelemben népem részéről, veszedelemben pogányok részéről, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak között; 27 fáradságban és nyomorúságban, virrasztásban gyakorta, éhségben és szomjúságban, böjtölésben gyakorta, hidegben és meztelenségben: 28 ehhez járul, ami ezeken kívül van, az én mindennapi zaklatásom, minden gyülekezet gondja. 29 Kicsoda gyenge, hogy én gyenge ne volnék? Kit visznek botlásba, hogy én ne égnék? 30 Ha dicsekedni kell, az én gyöngeségeimmel dicsekszem. 31 Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki mindörökké áldandó, tudja, hogy nem hazudom. 32 Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, meg akarván engem fogni; 33 és egy ablakon át kosárban eresztettek le a kőfalon, úgy menekültem meg kezei közül.