1. Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk és ne magunknak kedvezzünk. 2. Mindegyikünk tudniillik az ő fele barátjának kedvezzen, annak javára, építésére éljen. 3. Mert Krisztus sem kedvezett magának, hanem amint meg van írva: Gyalázóid gyalázásai hullottak rám. 4. Mert mindaz, ami régen megíratott, a mi tanulságunkra íratott meg, hogy állhatatosság által és az Írások vigasztalása által reménységünk legyen. 5. Az állhatatosság és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy közöttetek egyetértés legyen egymás iránt a Krisztus Jézus szerint, 6. hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját. 7. Azért fogadjátok be egy mást, amint Krisztus is be fogadott minket az Isten dicsőségére. 8. Ezt pedig úgy értem, hogy Krisztus szolgájává lett a zsidóknak, hogy megmutassa az Isten igaz-voltát, és megerősítse az atyáknak tett ígéreteket. 9. A pogányok pedig irgalmáért dicsőítik az Istent, amint meg van írva: Magasztallak azért téged a pogányok között, és dicséretet éneklek a te nevednek. 10. És ismét azt mondja: Őrüljetek, ti pogányok, az ő népével együtt. 11. És ismét: Dicsérjétek az Urat, mind ti pogányok, és magasztalják őt mind a népek. 12. Ésaiás pedig így szól: Lesz Isainak sarja, aki fel is kel, hogy uralkodjék a pogányokon; benne reménykednek a pogányok. 13. A reménység Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hit által, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által. 14. Meg vagyok pedig győződve magam is felőletek, atyámfiai, hogy telve vagytok minden jósággal, telve minden ismerettel, úgyhogy egymást inteni is tudjátok. 15. Itt-ott mégis merészebben írtam nektek, atyámfiai, mintegy emlékeztetve titeket arra a kegyelemre, amelyben Isten engem avégre részesített, hogy 16. a Jézus Krisztus szolgája legyek a pogányok között, így végzem az Isten evangéliumának szent szolgálatát, hogy a pogányok áldozata kedves és a Szentlélek által megszentelt legyen. 17. Dicsekedhetem tehát a Krisztus Jézusban az Istenért végzett munkámmal.

18. Mert nem merek semmiről se beszélni, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányok megtérítésére, szóval és tettel, 19. jelek és csodák ereje által, a Lélek ereje által úgyannyira, hogy Jeruzsálemtől és környékétől kezdve Illiriáig betöltöttem a Krisztus evangéliumának szolgálatát. 20. Becsületbeli dolognak tartottam azonban, hogy az evangéliumot ne hirdessem ott, ahol Krisztus neve már felhangzott, hogy idegen alapra, ne építsek, 21. ha nem amint megíratott: Azok látják meg, akiknek ő felőle nem adtak hírt; és akik nem hallották, azok értik meg. (A 21. vers végén egyes kéziratokban még ez olvasható: vagy megbotránkozik vagy erőtelen.) 22. Ezért gyakran akadályozva is voltam a hozzátok való menetelben, 23. most pedig, mivel már nincs munkamezőm e tartományokban és sok esztendő óta vágyódom arra, hogy elmehessek hozzátok, 24. ha Hispániába utazom, meglátogatlak titeket. Mert remélem, hogy átutazóban meg láthatlak, és ti majd elsegítetek oda, ha előbb valamennyire felüdültem köztetek. 25. Most pedig Jeruzsálembe indulok a szentek szolgálatára. 26. Macedónia és Ahája ugyanis jónak látta, hogy némi gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek között levő szegényeknek. 27. Mert jónak látták és tartoznak is vele. Mert ha a pogányok azok lelki javaiban részesültek, viszont ők is tartoznak nekik szolgálni földi javaikkal. 28. Ha tehát ezt majd elvégzem, és nekik a gyűjtött összeget átadom, titeket útba ejtve, megyek át Hispániába. 29. És tudom, hogy mikor hozzátok megyek, Krisztus evangélioma áldásának teljességével érkezem oda. 30. Kérlek pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szeretetére, imádságaitokban tusakodjatok velem együtt énérettem az Isten előtt, 31. hogy megszabaduljak a hitetlen júdeaiaktól, és hogy a jeruzsálemi szolgálatom kedves legyen a szentek előtt, 32. hogy örömmel mehessek hozzátok az Isten akaratából és veletek együtt megújuljak. 33. A békességnek Istene pedig legyen mindnyájatokkal. Ámen.