1 Tartozunk pedig mi, az erősek, hogy az erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk. 2 Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére. 3 Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem amint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám. 4 Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy állhatatosság által és az Írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen. 5 Az állhatatosságnak és vigasztalásnak Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint: 6 Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent és a mi Urunk Krisztus Jézusnak Atyját. 7 Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére. 8 Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körülmetélkedésnek az Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyák ígéreteit; 9 A pogányok pedig irgalmasságáért dicsőítik Istent, amint meg van írva: Annakokáért vallást teszek rólad a pogányok között, és dicséretet éneklek a Te nevednek. 10 És ismét mondja: Örüljetek pogányok, az Ő népével együtt. 11 És ismét: Dicsérjétek az Urat minden pogányok, és magasztaljátok Őt minden népek. 12 És viszont Ésaiás így szól: Lészen a Jessének gyökere, és aki felkel, hogy uralkodjék a pogányokon; Őbenne reménykednek a pogányok. 13 A reménység Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hívésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Szellem ereje által. 14 Meg vagyok pedig győződve atyámfiai én magam is felőletek, hogy teljesek vagytok minden jósággal, betöltve minden ismerettel, képesek lévén egymást is inteni. 15 Bátorságosabban írtam pedig néktek atyámfiai, részben mintegy emlékeztetvén titeket az Istentől nékem adott kegyelem által, 16 Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok között, munkálkodván az Isten Evangéliumában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves és a Szent Szellem által megszentelt. 17 Van azért mivel dicsekedjem a Jézus Krisztusban, az Istenre tartozó dolgokban.

18 Mert nem merek szólni semmiről, amit ne Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak engedelmességére, szóval és tettel. 19 Jelek és csodák ereje által, az Isten Szellemének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöttem a Krisztus Evangéliumát. 20 Ekképpen pedig tisztességbeli dolog, hogy ne ott hirdessem az Evangéliumot, ahol neveztetett Krisztus, hogy ne más alapra építsek: 21 Hanem amint meg van írva: Akiknek nem hirdettetett felőle, azok meglátják; és akik nem hallották, megértik. 22 Annakokáért meg is akadályoztattam gyakran a hozzátok valómenetelben. 23 Most pedig, mivelhogy nincs már helyem e tartományokban, vágyódván pedig sok esztendő óta, hogy elmenjek hozzátok: 24 Ha Hispániába megyek, elmegyek hozzátok. Mert remélem, hogy átutazóban meglátlak titeket, és ti elkísértek oda, ha előbb részben beteljesedem veletek. 25 Most pedig megyek Jeruzsálembe, szolgálván a szenteknek. 26 Mert tetszett Macedóniának és Akhájának, hogy a jeruzsálembeli szentek szegényei részére némileg adakozzanak. 27 Mert tetszett nékik, és tartoznak is vele. Mert ha a pogányok azoknak a szellemi javaiban részesültek, tartoznak nékik viszont szolgálni a testiekben. 28 Ezt azért ha majd elvégezem, és nékik e gyümölcsöt átadom, titeket útba ejtve megyek Hispániába. 29 Tudom pedig, hogy mikor hozzátok megyek, a Krisztus Evangéliuma áldásának teljességével megyek. 30 Kérlek pedig titeket atyámfiai a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Szellem szerelmére, tusakodjatok velem együtt az imádkozásokban, énérettem Isten előtt, 31 Hogy szabaduljak meg azoktól, akik engedetlenek Júdeában, és hogy az én Jeruzsálemben való szolgálatom legyen kedves a szentek előtt; 32 Hogy örömmel menjek hozzátok az Isten akaratából, és veletek együtt megújuljak. 33 A békességnek Istene pedig legyen mindnyájan tiveletek! Ámen.