1. Nékünk a hitben erőseknek kötelességünk, hogy az erőtleneknek gyöngeségeit hordozzuk, és ne magunknak kedvezzünk. 2. Mindegyikünk a felebarátjának kedvezzen, annak javát és hitbeli épülését szolgálja; 3. mert Krisztus sem kedvezett magának, hanem beteljesedett rajta az írás szava (Zsoltár 69:10): A te gyalázóidnak gyalázkodásai énreám hullottak. 4. Mert mind az, ami régen megíratott, a mi tanulságunkra íratott meg, hogy állhatatosság (helytállás) által és az írásokból merített vigasztalás által bizakodva reménykedjünk. 5. Az állhatatosságnak és vigasztalásnak Istene pedig adja meg néktek, hogy magatok közt krisztusi egyetértésben éljetek, 6. hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istenét és Atyját. 7. Azért fogadjátok be egymást, amint Krisztus is befogadott titeket az Istennek dicsőségére. 8. Azt mondom ezzel, hogy Krisztus szolgájává lett a zsidóknak, hogy megmutassa Istennek igaz-voltát, és bebizonyítsa, hogy az atyáknak szóló ígéretek megbízhatók; 9. a pogányoknak pedig dicsőíteniök kell Istent az Ő (reájuk is kiáradó) könyörületességéért, amint meg van írva (Zsoltár 18:50): Magasztallak azért téged a pogányok közt, és dicséretet éneklek a te nevednek. 10. És ismét azt mondja (V. Mózes 32:43): Örvendezzetek ti pogányok az Ő népével együtt. 11. És ismét (Zsoltár 117:1): Dicsérjétek az Urat mind ti pogányok, és magasztaljátok Őt mind ti népek. 12. És végül Ésaiás így szól (Ésaiás 11:10): Eljön majd Jesszai sarja, és felkél, hogy uralkodjék a pogányokon; Őbenne reménykednek a pogányok. 13. Isten pedig, aki reménységet ébreszt mibennünk, töltsön be titeket a hit által teljes örömmel és békességgel, hogy a Szentléleknek ereje által bővelkedjetek a reménységben. 14. Atyámfiai, énmagam meggyőződtem arról, hogy ti nagyon jóságos emberek vagytok, és mindenféle keresztyén ismeretnek bőviben vagytok, és azért tudjátok egymást inteni. 15. Itt-ott mégis merészebben írtam néktek, mintegy emlékeztetve titeket a nékem adatott kegyelemnél fogva, amelyben Isten avégett részesített engem,

16. hogy Jézus Krisztusnak a pogányokhoz küldött szolgája legyek, hogy mint valami pap szolgáljak az Isten evangéliumának hirdetésével, hogy a pogányokat mint Istennek kedves, a Szentlélek által megszentelt áldozati ajándékot mutassam be. 17. Ami tehát Istennek szentelt szolgálatomat illeti, azzal dicsekedhetem ugyan, de csak úgy, mint Jézus Krisztus szolgája; 18. azért csak olyasvalamiről merek beszélni, amit a pogányok megtérítése végett Krisztus énáltalam munkált szóval és tettel, 19. égi jeleknek és csodáknak ereje által, a Szentlélek ereje által; úgyannyira, hogy Jeruzsálemtől kezdve tágas téren elterjesztettem Krisztus evangéliomát mind egészen Illürikonig. 20. E munkámban azonban becsületbeli dolognak tartottam, hogy ne hirdessem az evangéliumot ottan, ahová Krisztusnak híre-neve már eljutott, hogy ne építsek idegen alapra, 21. hanem amint meg van írva (Ésaiás 52:15): Meglátják majd Őt azok, akiknek nem prédikáltak Őróla, és megértik majd Őt azok, akik nem hallottak Őróla. 22. Ez a szolgálatom sokszor megakadályozott abban, hogy elmenjek tihozzátok; 23. most azonban ezeken a vidékeken nincs már olyan hely, ahol prédikálnom kellene; és mivelhogy sok esztendő óta vágyódom már arra, hogy elmenjek tihozzátok, 24. el is megyek, amikor majd Spániába utazom; mert remélem, hogy átutazóban meglátogathatlak titeket, és a ti segítségetekkel el is juthatok oda, ha előbb már valamennyire új erőre kapok tinálatok; 25. most azonban Jeruzsálembe utazom, hogy a szenteknek szolgáljak. 26. Mákedoniának és Akhájának ugyanis az a szándéka, hogy valami adományt gyűjtenek a jeruzsálemi szentek szegényeinek. 27. Ez a szándékuk, és tartoznak is vele a jeruzsálemieknek; mert ha az ő lelki javaikban részesültek a pogányok, ők viszont kötelesek földi javaikkal szolgálni a jeruzsálemieknek. 28. Ha ezt az ügyet elintéztem, és az adományt nékik hiány nélkül átadtam, titeket útba ejtve, elmegyek Spániába. 29. Tudom pedig, hogy amikor hozzátok megyek, Krisztus áldásának teljességével érkezem majd meg.