1. Mit mondunk tehát: nyert valamit Ábrahám, a mi Atyánk, test szerint? 2. Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekednie, de nem az Isten előtt. 3. Mert mit mond az Írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek és ez számíttatott be neki igazságul. 4. Annak pedig, aki meg szolgál érte, a jutalmat tartozásként számítják be, s nem kegyelemből. 5. Ellenben aki nem szolgál meg érte, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, annak hite számíttatik be igazságul. 6. Amint Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek az Isten cselekedetek nélkül számít be igazságot: 7. Boldogok, akiknek gonoszságaik megbocsáttattak és bűneik elfedeztettek. 8. Boldog ember az, akinek az Úr nem számít be bűnt. 9. Vajjon ez a boldognak-mondás csak a körülmetéltnek szól-e vagy a körülmetéletlennek is? Mert azt mondjuk: Ábrahámnak a hit számíttatott be igazságul. 10. Hogyan számíttatott be te hát? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában. 11. És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanúsított hite igazságának pecsétjéül nyerte, hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létükre hisznek, hogy azoknak is beszámíttassák az igazság; 12. és hogy atyja legyen a zsidóknak is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak, Ábrahámnak az ő körülmetéletlenségében tanúsított hite nyomdokait. 13. Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak vagy az ő magvának, hogy örökölni fogja a világot, hanem hitének igazsága által. 14. Mert ha azok az örökösök, akik a törvényből valók, akkor semmivé lett a hit és hiábavalóvá az ígéret. 15. Mert a törvény haragot szül, ahol ellenben nincs törvény, ott törvényszegés sincs. 16. Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy szilárd legyen az ígéret minden magzatnak, nem csupán a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak atyja, 17. (amint meg van írva: Sok nép atyjává tettelek téged) az előtt az Isten előtt, akiben hitt, és aki a holtakat megeleveníti és a nemlévőket létrehívja.

18. Ábrahám pedig reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz aszerint, amint megmondatott: Ilyen sok lesz a te magod! 19. És hitében meg nem gyengülve, nem gondolt az ő már elhalt testére, bár mintegy száz esztendős volt, sem Sára elhalt méhére; 20. az Isten ígéretében sem kételkedett hitetlenül, hanem megerősödött a hitben, dicsőséget adott az Istennek, 21. mert teljesen meggyőződött arról, hogy amit ő ígért, meg is cselekedheti. 22. Ezért is számíttatott be neki igazságul. 23. De nemcsak őérette íratott meg, hogy igazságul számíttatott be neki, 24. ha nem érettünk is, akiknek majd beszámíttatok, mert hiszünk Abban, aki feltámasztotta a mi Urunkat, a Jézust a halottak közül. 25. Őt az Isten halálra adta a bűneinkért és feltámasztotta a megigazulásunkért.