1 Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám, a mi atyánk nyert volna test szerint? 2 Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt. 3 Mert mit mond az Írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és ez tulajdoníttaték néki megigazulásul. 4 Annak pedig, aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint; 5 Ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, annak hite szolgál megigazulására. 6 Amint Dávid is áldottnak mondja azt az embert, akit Isten tettek nélkül igazít meg. 7 Áldottak, akiknek megbocsáttattak az ő hamisságaik, és akiknek elfedeztettek az ő bűneik. 8 Áldott ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít. 9 Ez az áldás tehát a zsidónak, vagy a pogánynak is tulajdoníttatik-é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hite szolgált megigazulásul. 10 Nos, hogyan szolgált neki? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában. 11 És a körülmetélkedés jelét a hitből való megigazulás pecsétjéül nyerte, amikor még körülmetéletlen volt: hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létükre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék a megigazulás; 12 És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak, Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokait. 13 Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitből való megigazulás által. 14 Mert ha azok az örökösök, kik a törvényből valók, hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret: 15 Mert a törvény haragot nemz, ahol pedig nincs törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen. 16 Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak atyánk,

17 Amint meg van írva, hogy: sok nép atyjává tettelek téged. Az előtt az Isten előtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket. 18 Aki a reménytelenség ellenére elvárással hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: Így lészen a te magod. 19 És hitében erős lévén, nem tekintett az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére; 20 Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek, 21 És teljesen elhitte, hogy amit Ő ígért, meg is cselekedheti. 22 Ez tulajdoníttaték néki megigazulásul. 23 De nemcsak érette iratott meg, hogy megigazulásul tulajdoníttaték néki, 24 Hanem miérettünk is, akiknek majd tulajdoníttatik, azoknak tudniillik, akik hisznek abban, aki feltámasztotta a mi Urunkat: Jézust a halálból, 25 Aki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért.