1. Mit mondjunk tehát Ábrahámról, a mi test szerint való ősatyánkról? 2. Ha ugyanis Ábrahám cselekedetei által igazult meg, úgy van oka a dicsekedésre; de Isten színe előtt nincs oka. 3. Mert mit mond az Írás? Ábrahám hitt az Istenben, és ezt őnéki megigazulásául tulajdonította az Isten. (I. Mózes 15:6) 4. Annak, aki cselekedetével érdemel meg valamit, a jutalmát nem kegyelemből adják meg, hanem azért mert azt kötelesek megadni; 5. annak azonban, aki nem cselekedettel akar valamit megérdemelni, hanem hisz abban, aki az istentelen embert megigazítja, annak a hite tulajdoníttatik megigazulásául, 6. úgy amint Dávid is mondja, hogy az az ember boldog, akinek cselekedetek nélkül tulajdonít megigazulást az Isten: 7. Boldogok azok, akiknek megbocsáttattak törvényszegéseik, és befedeztettek bűneik; 8. boldog ember az, akinek nem tulajdonít bűnt az Úr. (Zsoltár 32:1-2) 9. Vajon ez a boldognak mondás csak a körülmetélteknek szól-é, vagy a körülmetéletlen pogányoknak is? Mert azt mondjuk: Ábrahámnak a hite tulajdoníttatott megigazulásául. 10. De mikor tulajdoníttatott néki? Akkor, amikor már körülmetélt volt, vagy amikor még körülmetéletlen volt? Nem akkor, amikor már körülmetélt volt, hanem akkor, amikor még körülmetéletlen volt; 11. és a körülmetéltetésnek jelét (csak később és) a hit által való megigazulásának pecsétjéül kapta, amely megigazulásban már körülmetéletlen állapotában részesült, hogy lelki atyja legyen mind azoknak is, akik körülmetéletlenek, hogy azoknak is megigazulásul tulajdoníttassék a hitük, 12. és hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, vagyis azoknak, akik nemcsak körülmetéltettek (külsőleg), hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak az ő körülmetéletlen állapotában tanúsított hitének nyomdokait. 13. Mert nem valamely törvény teljesítésének feltételével adatott az ígéret Ábrahámnak vagy az ő utódainak, hogy örökölni fogják a világot, hanem a hit által való megigazulás feltételével. 14. Ha ugyanis valamely törvényben bizakodók az örökösök, akkor értéktelenné vált a hit, és semmit sem ér az ígéret;

15. mert a törvény nyomában Isten haragja jár; ahol azonban semmi törvény nincs, ott törvényszegés sincs. 16. Azért mondja, hogy: „hit által", hogy azt is mondhassa: „kegyelemből", hogy biztosan teljesüljön az ígéret minden „utód" javára, nem csupán a törvényben bizakodónak, hanem az Ábrahám hitét vallónak is; mert ő valamennyiünknek lelki atyja, 17. amint meg van írva: Sok népnek atyjává tettelek téged (I. Mózes 17:5), - (ez az ígéret érvényes) annak az Istennek színe előtt, akinek Ábrahám hitt, aki élővé teszi a holtakat, és a nem létezőket létrehívja; 18. Ábrahám (öregsége miatt) semmit sem remélhetve reménységgel hitte, hogy sok népnek atyjává lesz a szerint, amint megmondatott: Ilyen sok lesz a te utódod (I. Mózes 15:5); 19. és nem gyengült meg a hite, amikor meggondolta, hogy az ő teste már elhalt, - hiszen körülbelül száz éves volt már, -és hogy Sára méhe is elhalt, 20. nem kételkedett hitetlenül Isten ígéretében, hanem megerősödött a hite, és dicsőséget adott Istennek, 21. teljesen meg lévén győződve arról, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja cselekedni. 22. És ez a hite őnéki megigazulásául tulajdoníttatott. (I. Mózes 15:6) 23. De nem csupán őreá vonatkozik az, ami megíratott, vagyis az, hogy megigazulásául tulajdoníttatott őnéki, 24. hanem éppen úgy vonatkozik mireánk is, akiknek szintén megigazulásunkul tulajdoníttatik, ha hiszünk Abban, aki feltámasztotta a halálból Jézust a mi Urunkat; 25. Őt Isten a mi vétkeink miatt halálra adta, és feltámasztotta azért, hogy mi megigazuljunk.