1 „Válaszoltam azoknak, akik meg sem kérdeztek. Engedtem, hogy megtaláljanak, akik nem is kerestek. Mivel kiáltottam a népnek, amely nem nevemet viselte: »Itt vagyok! Nézzetek rám, itt vagyok!« 2 Karomat kitártam, naphosszat vártam a makacs és lázadó népre, amely a saját gondolatait követi, rossz úton jár, 3 szemtől szembe haragra ingerel engem: bálványoknak áldoznak a kertekben, téglákból emelnek oltárt illatáldozathoz, 4 sírkamrákban ülnek, titkos helyeken éjszakáznak, disznóhúst esznek, és tisztátalan étel van tányérjukon. 5 Akik ezt mondják: »Maradj távol tőlem, közelembe se jöjj, mert én annyira szent vagyok!«” „Folyvást bosszant engem e nép, mint orromban a füst, mint folyton égő tűz a szemem előtt. 6 Nézzétek, itt a lista, mindent feljegyeztem, nem hallgatom el, nem tűrök örökké, hanem megfizetek nektek! Bizony megfizettek mindenért: 7 saját bűneitekért és atyáitok vétkeiért együtt kell fizetnetek! — ezt mondja az Örökkévaló. — Hiszen őseitek is bálványoknak tömjéneztek a hegyeken, meggyaláztak engem a magaslatokon. Mindezekért együtt megfizetek, s megbüntetlek titeket.” 8 Ezt mondja az Örökkévaló: „Ha nektárt találtok a szőlőfürtben, azt mondjátok: »Ezt ne törd össze, mert áldás van benne!«” Én is így teszek népemmel, hogy szolgáimat megkíméljem: összetöröm őket, de nem valamennyit. 9 Új nemzedéket nevelek Jákób népéből, és örökösöket Júdából, akik hegyeimet birtokba veszik. Választottaim öröklik földemet, és szolgáim telepednek le rajta. 10 Sáron síkságán nyájak legelnek, Ákór völgyében pedig csordák delelnek. Népemé lesz ez a föld, azoké, akik megtaláltak engem. 11 „Ti pedig, akik elhagytátok az Örökkévalót, és szent hegyemet elfelejtettétek, akik a szerencse istenének áldoztok, és a végzet istennőjének; 12 fegyver által vesztek el, letarol titeket az öldöklés. Így határoztam felőletek, mert mikor hívtalak, nem feleltetek, mikor szóltam hozzátok, nem törődtetek vele. Egyre csak azt műveltétek, amit gonosznak tartok, azt választottátok, amit nem szeretek.

13 Ezért hát — mondja az Örökkévaló Isten —, szolgáim esznek majd, ti pedig éheztek, szolgáim isznak majd, de ti szomjaztok, szolgáim örülnek majd, ti pedig megszégyenültök, 14 szolgáim örömükben énekelnek majd, ti meg fájdalmatokban kiáltoztok, és megtört szívvel jajgattok. 15 Választottaim még a neveteket is csak átokként emlegetik: »Így pusztítson el téged az Örökkévaló Isten!« De szolgáinak az Örökkévaló új nevet ad.” 16 „Akkor, aki áldást kíván a földön, ezt mondja: »Az igazság és hűség Istene áldjon meg!« Aki esküszik a földön, az igazság és hűség Istenére esküszik, mivel a hajdani nyomorúság feledésbe merül, én sem gondolok rá többé. 17 Mert nézzétek, új eget és új földet teremtek, a régieket elfelejtik, eszébe sem jut senkinek. 18 Örüljetek és ujjongjatok hát annak, amit teremtek, mert Jeruzsálemet örömre teremtem, és népét vigadozásra. 19 Örülni fogok Jeruzsálemnek, és gyönyörködök népemben, nem fog benne senki sírni többé, sem fájdalmában kiáltani! 20 Nem lesz többé oly csecsemő, aki csak pár napot él, sem felnőtt, aki idő előtt hal meg. Hiszen aki száz éves korában hal meg, azt fiatalon elhunytnak tekintik, s aki még száz évig sem él, azt átkozottnak gondolják. 21 Aki házat épít, nyugodtan lakhat benne, aki szőlőt telepít, élvezheti is gyümölcsét. 22 Nem úgy építenek, hogy más lakjon benne, nem úgy művelik a szőlőt, hogy más egye annak gyümölcsét. Hiszen akkor népem fiai hosszú életűek lesznek, mint a tölgyfák, s kezük munkáját hosszan élvezhetik. 23 Többé nem a nyomorúságra szülik gyermekeiket, nem azért, hogy fiatalon meghaljanak, mert az Örökkévaló megáldja nemzedékeiket, és gyermekeik velük megmaradnak. 24 Mielőtt kiáltanának, én már felelek is nekik, még be sem fejezték kérésüket, máris teljesítem. 25 Akkor a farkas és a bárány együtt legelésznek, az oroszlán szénát eszik, mint az ökör, de a kígyónak csak a por lesz étele! Szent hegyemen nem árt, s nem pusztít senki!” — mondja az Örökkévaló.