1 Megkeresni hagytam magam azoktól, akik nem is kérdeztek; megtaláltattam magam azokkal, akik nem is kerestek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, amely nem nevemről neveztetett. 2 Kiterjesztém kezeimet egész napon az ellenszegülő nép után, amely nem jó úton járt, saját gondolataik nyomán; 3 A nép után, mely haragra ingerel engem szemtől szembe szüntelenül, kertekben áldozik és téglaoltárokon szerez jóillatot, 4 Mely a síroknál ül és a rejtett helyeken éjszakázik, disznóhúst eszik, és fertelmes leves van tálaiban, 5 Mely ezt mondja: Maradj távol, ne közelíts hozzám, mert túl szent vagyok néked; e nép füst az orromban és egész nap szüntelen égő tűz. 6 Ímé, felíratott előttem: nem hallgatok, hanem megfizetek, megfizetek keblükben: 7 Vétkeitekért és atyáitok vétkeiért mind együtt, szól az Úr, akik a hegyeken tömjéneztek és a halmokon gyaláztak engem, ezért visszamérem előbbi cselekedeteiket keblükre. 8 Így szól az Úr: Mint amikor mustot lelnek a fürtben, ezt mondják: ne veszesd el, mert áldás van benne, ekként cselekszem szolgáimért, és nem pusztítom el valamennyit! 9 És nevelek Jákóbból magot, és Júdából, aki hegyeimnek örököse legyen, és vegyék birtokba azt választottaim, és szolgáim lakjanak ott! 10 És lesz Sáron nyájak legelőjévé, és Ákhor völgye csordák fekvőhelyévé népem számára, amely engem keresett. 11 Ti pedig, akik az Urat elhagytátok, akik szent hegyemről elfeledkeztetek, ti, akik Gádnak asztalt készítetek, és Meninek italáldozatot töltötök, 12 Titeket én a kard alá számlállak, és mindnyájan leborultok megöletésre: mert hívtalak és nem feleltetek, szóltam és nem hallottátok meg: a gonoszt cselekedtétek szemeim előtt, és amit nem szerettem, azt választottátok. 13 Azért így szól az Úr Isten: Ímé, szolgáim esznek, ti pedig éheztek, ímé, szolgáim isznak, ti pedig szomjúhoztok, ímé, szolgáim örvendeznek, ti pedig megszégyenültök! 14 Ímé, szolgáim vigadnak szívük boldogságában, és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, és szellemetek gyötrelmében jajgatni fogtok;

15 És átok gyanánt hagyjátok itt neveteket az én választottaimnak, és megöl titeket az Úr Isten, és szolgáit más névvel nevezi, 16 Hogy aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és aki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől. 17 Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiekről nem emlékeznek, még csak észbe sem jutnak; 18 Hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, amelyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vigassággá teremtem, és az ő népét örömmé. 19 És vigadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népem fölött, és nem hallatik többé abban siralomnak és kiáltásnak szava! 20 Nem lesz ott többé csupán néhány napot ért gyermek, sem vén ember, aki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú százesztendős korában hal meg és a bűnös százesztendős korában átkoztatik meg. 21 Házakat építenek és bennük lakoznak, és szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét. 22 Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját élvezni fogják választottaim. 23 Nem fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak, mivel az Úr áldottainak magva ők, és ivadékaik velük megmaradnak. 24 És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam. 25 A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr.