1 Adtam volna kihallgatást, akik nem kérdeztek, megtalálhattak volna, akik nem kerestek; mondtam: Itt vagyok, itt vagyok, oly népnek, mely nem hívta segítségül nevemet. 2 Kiterjesztettem kezeimet egész nap egy pártos nép felé; akik a nem jó úton jártak, a saját gondolataik után. 3 A nép felé, mely bosszant engem szemembe folytonosan; kik áldoznak a kertekben, és füstölögtetnek a téglákon. 4 Akik a sírokban ülnek, e és a rejtekekben hálnak; akik megeszik a disznóhúst, és utálat-lé van edényeikben. 5 Akik azt mondják: Húzódj magad felé, ne közelíts hozzám, mert szent vagyok neked: ezek füst az én orromban, és egész nap égő tűz. 6 Íme, fel van írva előttem, nem hallgatok, csak ha megfizettem, és megfizettem kebelükbe: 7 bűneitekért és atyáitok bűneiért egyetemben, azt mondja az Úr, akik füstölögtettek a hegyeken, és a halmokon káromoltak engem; és kimértem a jutalmat nekik először az ő kebelükbe. 8 Így mondta az Úr: Mint ahogyan felfedezik a mustot a fürtben, és azt mondják: Ne veszejtsd el ezt, mert áldás van benne: úgy cselekszem szolgáim kedvéért, nem veszítvén el az egészet; 9 és hozok ki Jákóbból egy magot, és Júdából egy örököst hegyeimnek. És birtokba veszik azt választottaim, és szolgáim laknak ott, 10 [és lesz a Sáron juh-legelővé és Ákor völgye marha-delelővé; népem számára, mely engem keres]. 11 Titeket pedig, kik az Urat elhagytátok, kik szentségem hegyét elfelejtettétek; akik asztalt terítetek a Szerencsének, és a Sorsnak italáldozatot töltötök: 12 titeket a kardnak rendeltelek, és mindnyájan letérdeltek a levágásra. Amiért hívtalak és nem feleltetek, szóltam és nem hallgattatok; és azt tettétek, ami rossz a szemeimben, és ami nekem nem tetszik, azt választottátok. 13 Ezért így mondta az én uram, az Úr: íme az én szolgáim esznek, ti pedig éheztek, íme az én szolgáim isznak, ti pedig szomjaztok; íme az én szolgáim örvendeznek, ti pedig megszégyenültök; 14 íme az én szolgáim ujjonganak jókedvükben, ti pedig kiáltotok szívfájdalomban, és lélektöredelemben jajgattok.

15 És neveteket választottaimnak átokra hagyjátok, így öljön meg téged az én uram, az Úr, szolgáit pedig más névvel nevezi. 16 Úgyhogy aki áldakozik az országban,az igaz Istennel áldakozik, és aki esküszik az országban, az igaz Istenre esküszik; mert elfelejtik az előbbi nyomorúságokat, mert az én szemeim elől pedig el lesznek rejtve. 17 Mert íme én új eget és új földet teremtek; és a régi dolgokra nem emlékeznek, azok észbe sem ötlenek. 18 Hanem örülnek és vigadnak örökkön örökké azon, amit én teremtek; mert íme én Jeruzsálemet vigassággá teremtem, és népét örömmé. 19 És vigadok Jeruzsálemen és örülök népemen; és nem hallatik abban többé siralom hangja és kiáltás hangja. 20 Nem lesz onnét többé egynapos csecsemő, és vén, aki be nem töltené napjait; mert aki ifjan, százéves korában hal meg, és a vétkes százéves korában átkoztatik meg. 21 És építenek házakat és lakják; és ültetnek szőlőket és eszik azok gyümölcsét. 22 Nem azért építenek, hogy más lakja, nem azért ültetnek, hogy más egye: mert mint a fa napjai, úgy lesznek népem napjai; és kezeik munkáját választottaim használják el. 23 Nem fáradoznak hiába, és nem szülnek ijedelemre; mert az Úr áldottainak magva ők, és sarjadékaik velük lesznek. 24 És lesz, hogy mielőtt kiáltanak, én felelek; még ők beszélnek, már én meghallgatom. 25 A farkas és a bárány mint egyek legelnek, és az oroszlán, mint a marha, szalmát eszik [a kígyónak pedig por a kenyere]; nem ártanak és nem rontanak egész szent hegyemen, azt mondja az Úr.