1 Ezután egy másik angyalt láttam leszállni a Mennyből, akinek igen nagy hatalma volt. Dicsőségének fénye beragyogta a földet, és 2 erős hangon ezt kiáltotta: „Összedőlt Babilon! A nagy város összedőlt! Gonosz szellemek lakóhelye lett, mindenféle tisztátalan szellem, utálatos és tisztátalan madár tanyája. 3 Mert Babilon minden népet megrészegített paráznasága borával, hiszen vele paráználkodtak a Föld összes királyai. A világ üzletemberei Babilon pazarló életmódjából és költekező jólétéből gazdagodtak meg.” 4 Ezután egy másik hangot hallottam a Mennyből, amely ezt mondta: „Jöjj ki abból a városból, népem! Ne vegyél részt annak bűneiben, s ne érjenek a csapások, amelyek a városra következnek! 5 Mert Babilon bűnei már az égig érnek, és Isten elérkezettnek látta, hogy számon kérje rajta. 6 Bánjatok úgy ezzel a várossal, ahogy ő bánt másokkal! Sőt, kétszeresen fizessetek meg neki mindenért, amit tett! A pohárba, amelyet másoknak készített, töltsetek neki magának kétszeresen! 7 Fizessetek neki annyi gyásszal és kínnal, amennyi dicsőséget és gazdagságot szerzett magának! Mert ezt mondja: »Királynő vagyok, trónomon ülök! Nem vagyok özvegy, nem látok gyászt soha!« 8 Egy napon érik hát Babilont a számára készített csapások mind: halál, gyász és éhínség. Tűzben pusztul el a város, mert erős az Úr Isten, aki ítélkezik felette.” 9 A föld királyai pedig, akik Babilonnal paráználkodtak és dőzsöltek, elsíratják és meggyászolják majd, mikor látják a város égésének füstjét. 10 Megállnak a távolban, mert félnek a kínjaitól, és azt mondják majd: „Jaj, jaj, te nagy város! Jaj neked, hatalmas Babilon! Egyetlen órában beteljesedett rajtad az ítélet!” 11 Siratják és gyászolják Babilont az egész világ üzletemberei és kereskedői is, mert senki sem veszi meg többé az áruikat: 12 aranyat, ezüstöt, drágaköveket, gyöngyöket; finom ruhákhoz való vásznat, bíborszínű vásznakat, selymet, bársonyt; sokféle illatos fát, elefántcsontból faragott dísztárgyakat; sokféle drága fából, bronzból, vasból és márványból készült tárgyakat;

13 fűszereket: fahéjat, balzsamot, füstölőszereket, mirhát, tömjént; bort és olívaolajat, finom lisztet, búzát; marhákat, juhokat, lovakat és szekereket; rabszolgákat — és az emberek lelkét. A kereskedők sírva kiáltják: 14 „Ó, Babilon, amire a szíved vágyott, mindaz a jó és gazdagság eltűnt előled! Minden gazdagságod és fényes jóléted örökre elveszett! Soha többé vissza nem tér hozzád!” 15 Az üzletemberek és kereskedők, akik meggazdagodtak a Babilonnal való kereskedésből, most félve a kínjaitól, csak a távolból siratják és gyászolják Babilont. 16 Ezt mondják: „Jaj, jaj! Te nagy város, aki gyolcsvászonba, bíborba-bársonyba öltöztél, arannyal, drágakövekkel, gyöngyökkel ékesítetted magad! 17 Hogy elpusztult minden gazdagságod egyetlen óra alatt!” Ugyanígy a hajóskapitányok, tengerészek, és mindazok, akik a tengereken utaznak és kereskednek, távolról nézik 18 az égő Babilon felszálló füstjét, és ezt kiáltják: „Nem volt a Földön még egy ilyen nagy város!” 19 Gyászukban a fejükre port szórnak, és sírva kiáltozzák: „Jaj, jaj! Te nagy város! Akinek csak hajója volt a tengeren, mind meggazdagodott Babilon gazdagságából, mégis elpusztult Babilon egyetlen óra alatt!” 20 Örülj ennek, Menny! Örvendezzetek, apostolok, próféták és Isten szent népe, mert Isten bosszút állt Babilonon miattatok! 21 Ezután egy erős angyal felkapott egy malomkő nagyságú sziklát, ledobta a tengerbe, és azt mondta: „Így süllyed el a nagy város, Babilon! Ilyen lendülettel hajítják a pusztulásba, hogy soha többé ne is lássa senki! 22 Nem hallatszik benne többé hárfások, lantosok, fuvolások és trombitások zenéje, nem dolgoznak benne mesteremberek, nem hallatszik a malomkő zaja, 23 nem fénylik benne lámpa, nem hallatszik vőlegény és menyasszony hangja! Mert üzletemberei voltak a világ hatalmasai, és varázslásával minden népet becsapott! 24 Babilon! Kezeden szárad a prófétáknak és Isten szentjeinek vére! Te vagy a bűnös mindazoknak a haláláért, akiket megöltek a Földön.”