1. Aztán egy más angyalt láttam leszállni a mennyből. Nagy volt a hatalma, dicsősége bevilágította a földet. 2. S teljes erejéből kiáltva azt mondta: Leomlott, leomlott a nagy Babilon! Ördögök lakóhelyévé, minden tisztátalan lélek börtönévé s minden tisztátalan s utálatos madár tanyájává lett. 3. Mert minden nép ivott paráznaságának haragpoharából; a földnek királyai paráználkodtak ővele és a földnek kalmárai meggazdagodtak roppant fényűzéséből. 4. Majd egy más szózatot hallottam a mennyből, amely így hangzott: Költözzél ki belőle, én népem, hogy ne legyen részed az ő bűneiben s ne érjenek az ő csapásai téged. 5. Mert az ő bűnei az égig hatottak Isten megemlékezett gonoszságairól. 6. Fizessetek néki, ahogy ő fizetett néktek s kétszeresen toroljátok meg tetteit. Méregpoharába kétannyit töltsetek. 7. Amennyit tetszelgett s kéjelgett, annyi kínt s gyászt bocsássatok reá. Hisz azt mondja: Királynőként ülök a székemen. Én nem vagyok özvegy és gyászt sohsem látok. 8. Azért egy nap éri minden csapás, halál, gyász éhség és tűz emészti meg. Mert bírája az Úr, a hatalmas Isten. 9. Megsiratják, meggyászolják a föld királyai, akik vele paráználkodtak s dobzódtak, ha majd hamva füstjét látják 10. s kínjától féltükben távol megállva, azt mondják: Jaj, jaj néked Babilon, te nagy, te hatalmas várost. Egy perc alatt megbűnhődtél! 11. A föld kalmárai siratják, gyászolják, mert senki sem veszi meg többé a portékájukat, 12. az aranyat, az ezüstöt, a drágaköveket, a gyöngyöket, a bíbort, a bársonyt, e selymet és a skarlátot, a tujafából és elefántcsontból, a drága fából, ércből és vasból és márványból készült különféle cikkeket, 13. a fahéjat, az amonillatot, a füstölő szereket, a mirhát, a tömjént, a bort, az olajat, a finomlisztet, a marhát, a juhot, a lovat és szekereket, a rabszolgákat és az emberi lelkeket. 14. Ínyenc gyümölcseid eltűntek, nyalánkság, fény, pompa, mind oda, soha többé nem lesz részed benne. 15. Akik ilyesmikkel kereskedtek és abból meggazdagodtak, kínjuktól féltükben, távol megállva és sírva, jajgatva

16. mondják; Jaj, jaj a nagy városnak! Finom gyolcs, bíbor és skarlát ruhája volt, arany, drágakő és gyöngy az ékessége s egy perc alatt oda minden gazdagsága. 17. A hajók kormányosai, utasai, evező és kereskedő népe pedig mind távol megállva 18. kiáltja, ha majd hamva füstjét látja: Van-e párja e hatalmas városnak? 19. S port hányva fejükre, keservesen jajgatva kiáltják: Jaj, jaj e hatalmas városnak! Akiknek hajói voltak a tengeren, mind az ő kincséből gazdagodtak meg és most egy perc alatt elpusztult! 20. Örülj vesztén te menny, ti szent apostolok és próféták; bosszút állt az Isten rajta értetek. 21. Erre egy hatalmas angyal malomkő nagyságú követ ragadott fel s a tengerbe dobta e szókkal: Ily nagy sebességgel döntetik le Babilon, ama nagy város s nyomát sem találják többé. 22. Citerások, muzsikusok, fuvolások, trombitások hangja nem szólal meg többet benned s egy művészetnek mestere sem fordul meg többet benned; a malom zakatolása nem hallatszik többet benned, 23. a mécsnek világa nem gyullad meg többet benned s vőlegény, menyasszony szava nem hallatszik többet benned, mert a te kalmáraid voltak a zsarnokai, mert a te bűbájolásod terelt minden népet a tévelygés útjára. 24. S benne találták meg a prófétáknak, a szenteknek s mindazoknak vérét, akiket a földön megöltek.