1 Ágúrnak, a masszái Jáke fiának bölcs mondásai. Ezt mondta Itielnek és Ukalnak: 2 Bizony, én mindenkinél kevesebbet tudok, semmit sem ismerek és értek úgy, ahogy az emberek. 3 Nem tanultam bölcsességet, és nem ismerem a Szentet. 4 Ki ment fel valaha is a Mennybe, és jött vissza onnan? Ki tudta összefogni a szelet a markába? Ki gyűjtötte össze a vizeket ruhája sarkába? Ki jelölte ki a Föld határait? Ismered-e a nevét? Vagy tudod-e a fiának nevét? 5 Isten minden szava színtiszta, kipróbált igazság, ő maga pedig biztonságos menedék mindenkinek, aki bízik benne. 6 Ezért amit ő mond, ahhoz ne tégy hozzá egy szót se, mert számon kéri rajtad, és rád bizonyítja hazugságodat! 7 Örökkévaló, két dolgot kérek tőled, add meg, kérlek, mielőtt meghalok! 8 Messze űzd el tőlem a hazugságot és a hamiskodást! Se túl szegénnyé, se túl gazdaggá ne tégy engem! Add meg a mindennapi kenyeremet! 9 Különben még jó dolgomban megtagadnálak, és azt mondanám: „Ugyan, kicsoda az Örökkévaló?!” Vagy szegénységem miatt lopni kényszerülnék, s ezzel szégyent hoznék Istenem nevére. 10 Ne vádold be a szolgát uránál, mert megátkoz téged, és megbűnhődsz érte! 11 Micsoda nemzedék az, amely átkozza apját, és nem áldja anyját?! 12 Micsoda nemzedék az, amely tisztának tartja magát, noha nem tisztult meg bűneitől?! 13 Micsoda nemzedék az, amelynek büszke a tekintete és gőgös a pillantása?! 14 Micsoda nemzedék az, amelynek fogai, mint a kardok, zápfogai, mint a kések, hogy felfalja a szegényeket az egész földről, és a nincsteleneket az emberek közül?! 15 A piócának két szája van, s mindkettő ezt mondja: „Add nekem! Add nekem!” Ugyanígy ezeket soha ki nem elégítheted, sohasem mondják, hogy elég: 16 a halottak országa, a meddő asszony, a száraz föld, amely esőre szomjazik, és a tűz. Ezeknek soha semmi sem elég. 17 Aki apját kicsúfolja, vagy idős anyját lenézi, az megérdemli, hogy a szemét hollók vájják ki, testét pedig keselyűk szaggassák szét. 18 Vannak felfoghatatlan csodák számomra, amelyeket semmiképpen nem tudok megérteni:

19 miképp repül a sas az égen, merre megy a kígyó a sziklán, hol jár a hajó a tengeren, és hogyan jár együtt a férfi és a nő. 20 A hűtlen asszony megcsalja férjét, azután megmosdik, és azt mondja: „Nem tettem semmi rosszat!” 21 Van, ami miatt megrendül a föld, s amit nem tud elviselni: 22 a szolgát, akiből király lesz, az üresfejű ostobát, ha jól megy a sora, 23 az asszonyt, akit férje megvet, mégis elveszi feleségül, a szolgálólányt, aki úrnője helyére lép. 24 Vannak állatok, amelyek aprók — mégis nagyon bölcsek: 25 a hangyák népe: kicsik és gyengék — nyáron mégis élelmet gyűjtenek télre, 26 a mormoták sem erősek — mégis sziklákra építik házukat, 27 a sáskáknak nincs királyuk — mégis szép rendben vonulnak, 28 a gyíkok kézzel megfoghatók — mégis ott vannak a királyok palotájában is. 29 Vannak, akik méltósággal járnak, s akiknek minden lépése fejedelmi: 30 az oroszlán, az állatok fejedelme, nem hátrál meg senki elől, 31 a peckesen lépkedő kakas, a kecskebak, és a király, aki hadseregét vezeti. 32 Ha büszke voltál, ha ostobán viselkedtél, ha mások ellen rosszat gondoltál, tedd kezed a szádra, és hallgass! 33 Ha sokáig köpülöd a tejet, vaj lesz belőle, ha sokáig fújod az orrod, vérezni kezd, ha pedig sokáig bosszantasz valakit, viszály lesz belőle.