1 A masszai Águrnak, Jáke fiának mondásai. Így szól a férfi, akivel Isten van, és mert Isten vele van, bátorsággal mondja: 2 Balgább vagyok, mint a többi ember, és nincsen emberi bölcsességem! 3 Nem tanultam bölcsességet, hogyan ismerném tehát a Legszentebbet? 4 Ki ment fel az égbe és szállott alá? A szelet ki gyűjtötte kezébe? A vizet ki kötötte mintegy köpenybe, ki állította föl a földnek minden szélét? Hogy hívják? És mi a neve a fiának, ha tudod? 5 Isten minden szava állja a tüzet, védőpajzs ő azoknak, akik benne bíznak. 6 Szavaihoz mit sem szabad hozzátenned, hogy meg ne korholjon és hazugságban ne maradj! 7 Két dolgot kérek tőled, ne tagadd meg tőlem, mielőtt meghalok: 8 Tartsd távol tőlem a hamisságot, hazugságot! Ne adj nekem se nyomort, se gazdagságot! Csak annyit adj ennem, amennyi elegendő, 9 hogy jóllakván meg ne tagadjalak, és ne mondjam: »Ki az az Úr?« vagy szükségtől hajtva ne lopjak, és meg ne gyalázzam Istenem nevét! 10 Ne rágalmazd a szolgát uránál, hogy meg ne átkozzon, és meg ne bűnhődj! 11 Olyan nemzedék ez, amely elátkozza atyját, és nem áldja anyját, 12 nemzedék, amely tiszta a saját szemében, pedig le nem mosta magáról szennyét, 13 nemzedék, amely szemét magasan hordja, és felhúzza szemöldökét, 14 nemzedék, amelynek foga megannyi kard, és álla csupa kés, hogy felfalja a nyomorgókat a földről, és a szegényeket az emberek közül. 15 A piócának két leánya van, mindegyik azt mondja: »Ide vele! Ide vele!« Három az, ami telhetetlen, és négy, ami sohasem mondja: »elég!«: 16 az alvilág, az anyaméh szája, a föld, amely nem tud betelni vízzel, s a tűz, amely sohasem mondja, hogy: »elég!« 17 A szemet, amely atyjából csúfot űz, és lenézi anyja szülését, vájják ki a patakok hollói, és falják fel a sasok fiai! 18 Három dolog nem fér a fejembe, és négyet sehogy sem értek: 19 a sasnak útját az égen, a kígyó útját a sziklán, a hajó útját a tenger közepén, s a férfi útját a leánynál. 20 Ilyen még a házasságtörő asszony útja is: eszik, megtörli száját, és így szól: »Semmi rosszat sem tettem!«

21 Három dolog alatt rendül meg a föld, és négyet nem tud elviselni: 22 a rabszolgát, ha király lesz belőle, a balgát, ha jóllakik étellel, 23 a gyűlölt nőt, ha férjhez megy, s a rableányt, ha úrnője örökébe lép. 24 Négy igen apró van a földön, de azért a bölcseknél is okosabb: 25 erőtlen nép a hangya, de aratáskor gyűjti élelmét, 26 gyenge nép a szirti borz, mégis sziklába építi lakását, 27 a sáskának nincsen királya, és raja mégis rendben vonul, 28 a gyík kezével kapaszkodik, és ott van királyi palotákban. 29 Hárman lépnek szépen, és négyen járnak délcegen: 30 az oroszlán, a hős az állatok között, nem hátrál meg senki elől, 31 a kakas, amint a tyúkok között büszkén lépeget, a bak a kecskenyáj élén, s a király, ha kiáll népe elé. 32 Van, aki akkor bizonyul balgának, mikor magasra emelték: ha okos lett volna, kezét a szájára tette volna. 33 Aki fejés közben erősen nyomja a tőgyet, vajat szorít ki belőle. Aki erősen fújja orrát, vért nyom ki belőle. Aki az indulatot szítja, viszályt okoz.