1 Lámuelnek, Massza királyának igéi, amelyekkel őt anyja oktatta. 2 Mi az, kedvesem? Mi az, ó, méhem gyermeke? Mi az, ó fogadalmaim gyermeke? 3 Ne költsd vagyonodat nőkre, és gazdagságodat arra, ami királyokat tönkretesz! 4 Ne adj királyoknak, Lámuel, ne adj királyoknak bort, mert nincsen titoktartás, ahol részegség uralkodik, 5 hogy ittasan el ne felejtsék a törvényt, és meg ne másítsák a szegények igazát. 6 A búslakodóknak adjátok a részegítőt, s a bort azoknak, akik el vannak keseredve, 7 hadd igyanak és felejtsék nyomorúságukat, hogy ne gondoljanak többé bajukra! 8 Nyisd ki szádat a néma érdekében, minden jövő-menő ember ügyében, 9 nyisd ki szádat igaz ítéletre, és szolgáltass igazságot a szegénynek s a nyomorgónak! 10 Derék asszonyt ki talál? Becse a korallokét messze meghaladja! 11 Férjének szíve bátran ráhagyatkozik, és nem lesz nyereség híján. 12 Jóval fizet neki és nem rosszal, élete minden napján. 13 Előszedi a gyapjút és a kendert, és ügyes kézzel végzi a munkát, 14 úgy, mint a kereskedő hajója, messziről szerzi be élelmét. 15 Még tart az éjjel, és máris felkel, eleséget ad háza népének, s élelmet szolgálóinak. 16 Szántóföldön jár az esze, és azt meg is szerzi, szőlőt ültet keze munkája árán. 17 Derekát jól felövezi és erős karral lát a dolgához. 18 Érzi, látja, hogy szépen keres, mécsese éjjel el nem alszik. 19 Kezébe veszi a rokkát, és ujjai megfogják az orsót. 20 Megnyitja tenyerét a szegénynek, és kinyújtja kezét a szűkölködő felé. 21 Nem félti házát a hó hidegétől, mert egész házanépének kettős a ruhája. 22 Takarót készít magának, bisszusból, bíborból van a ruhája. 23 Férjének nagy a becsülete a kapuknál, ha ülésezik az ország véneivel. 24 Gyolcsot készít és eladja, és övet ad át a kánaáninak. 25 Erő és ékesség a ruhája, ezért vidáman néz a jövő nap elé. 26 Bölcsességre nyitja száját, és nyelvén jóságos tanítás van. 27 Szemmel tartja házanépe útjait, és nem eszi a tunyaság kenyerét. 28 Kiállnak fiai és boldognak hirdetik, a férje is magasztalja: 29 »Sok nő gyűjtött már vagyont, de te túltettél valamennyin!«

30 A kedvesség csal, a szépség mulandó, de az istenfélő asszony dicséretet érdemel! 31 Adjatok neki keze gyümölcséből, és tettei dicsérjék őt a kapuknál!