1. Oh, a gondatlanok Ciónban és az elbizakodók Sómrón hegyén, a nemzetek elsejének jelesei és akikhez eljönnek az lzraél házabeliek! 2. Keljetek át Kalnéba és lássátok, és menjetek onnan a nagy Chamatba, és szálljatok le a filiszteus Gátba: vajon, jobbak-e eme királyságoknál, avagy nagyobb-e határuk a ti határotoknál? 3. Akik tova toljátok a veszedelem napját, de közel hoztátok az erőszak ülését. 4. Kik ott fekszenek elefántcsont ágyakon és elnyújtóznak nyoszolyáikon, és esznek juhokat a nyájból, meg borjakat a hízlalóból. 5. Akik danolnak hárfaszó mellett; mint Dávid, kigondoltak maguknak hangszereket. 6. Akik bort isznak tálakból, és az olajok legjavával kenik magukat, de nem volt fájdalmuk József romlása miatt. 7. Azért most számkivetésbe mennek a számkivetettek élén és véget ér az elnyújtózók rivalgása. 8. Megesküdött az Úr az Örökkévaló önmagára, úgymond az Örökkévaló, a seregek Istene, utálom én Jákob gőgjét és kastélyait gyűlölöm és kiszolgáltatom majd a várost és teljességét. 9. És lészen, ha hátramarad tíz ember egy házban, meghalnak. 10. S ha fölveszi rokona, s aki eltakarítja, hogy a csontokat kivigye a házból s azt mondja annak, ki a ház hátulján van: van-e még valaki nálad? – és azt mondja: nincsen! – akkor így szól: csitt, mert nem kell említeni az Örökkévaló nevét! 11. Mert íme, az Örökkévaló parancsolja és szétüti a nagy házat darabokká s a kicsi házat roncsokká. 12. Vajon sziklán szaladhatnak-e lovak, avagy szánt-e valaki marhákkal? Hogy méreggé változtattátok a jogot, és az igazság gyümölcsét örömmé: 13. Akik a semminek örülnek, akik mondják: nemde a mi erőnkkel szereztünk magunknak hatalmat! 14. Mert, íme, én támasztok ellenetek, Izraél háza, úgymond az Örökkévaló, a seregek Istene, egy nemzetet; majd szorítanak benneteket, Chanát felől egészen a sivatag patakjáig.