1 Jaj, a gondtalanoknak a Cionon, és a bizakodóknak Samária hegyén; a legelső nemzet jeleseinek, és akikhez Izráel háza jön: 2 Menjetek át Kálnéba és lássátok, után Izráel háza és menjetek onnét a nagy Rabbába; és menjetek alá a filiszteus Gátba: vajon jobbak-e ezeknél a királyságoknál, vagy nagyobb-e határuk a ti határotoknál? 3 Kik ellökitek a rossz napot, és közel hozzátok az erőszak székét; 4 kik elefántcsont kereveteken feküsznek, és pamlagaikon nyújtózkodnak; és bárányokat esznek a nyájból, és borjúkat az istállóból. 5 Kik hadarásznak a koboz szava mellett; Dávidként hangszereket gondolnak ki maguknak: 6 kik boráldozati csészékből isznak, és legeleje olajokkal kenekednek; és nem fájlalják József romlását. 7 Ezért most fogságra mennek foglyok élén; és elül a nyújtózkodók kurjongása. 8 Megesküdött az én uram, az Úr önmagára, mond az Úr, a Seregek Istene. Utálom én Jákób kevélységét, és kastélyait gyűlölöm; kiszolgáltatom azért a várost és teljességét. 9 És lesz, ha tíz ember marad meg egy házban, mikor meghalnak, 10 felveszi rokona és elégetője, hogy kivigye a csontokat a házból. És azt mondja annak, aki a ház zugában van: Van még veled? És az azt mondja: Nincs; és azt mondja: Csitt! Mert nem való az Úr nevét említeni. 11 Mert íme az Úr parancsol, és verik a nagy házat törmelékké, és a kis házat szilánkokká. 12 Futnak-e a kősziklán lovak, vagy felszántják-e marhával; hogy ti méreggé változtattátok a jogot, és az igazság gyümölcsét ürömmé; 13 kik örültök a semmi dolognak, kit azt mondjátok: Nemde a magunk erején szereztünk magunknak szarvakat? 14 Mert íme én támasztok ellenetek, Izráel háza, mond az Úr, a Seregek Istene, egy nemzetet; és zaklatnak benneteket „Hamát bejárójától a Síkság patakáig".