1. Jaj Sionban a gondtalanul élőknek, és Szamaria hegyén a bizakodóknak! Az első nép nemeseinek, akik elé hódolva járul Izrael háza. 2. Menjetek el Kalnéba és lássátok, onnan térjetek be a nagy Hamatba, és menjetek le a filiszteus Gátba! Vajon szebbek-e ennél a két országnál? Nagyobb-e határuk a ti határaitoknál? 3. Késleltetitek az Úr napját, és siettetitek az erőszak uralmát! 4. Elefántcsont ágyban alusznak, fekvőhelyeiken henyélnek, lakmároznak a nyáj bárányaiból és a csorda ökreiből. 5. Hárfaszó mellett nótáznak, mint Dávid, hangszert csinálnak maguknak; 6. korsóból isszák a bort, finom olajjal kenik magukat: József végzete miatt bizony nem bánkódnak. 7. Ezért, lám, most a száműzöttek élén mennek a fogságba, és véget ér a henyélők tobzódása. 8. Megesküdött az Úr, az Isten saját magára - mondja az Úr, a Seregek Istene: Jákob gőgjét utálom, palotáit gyűlölöm; a várost és lakóit kiszolgáltatom. 9. Ha megmarad tíz ember egy házban, azok is meghalnak! 10. Csak kevesen menekülnek meg, hogy a házból kivigyék a csontokat. Így szólnak ahhoz, aki a zugolyban kuporog: "Van veled valaki?" Az így felel: "Senki... Maradj csöndben! Nem szabad kiejteni az Úr nevét!" 11. Mert lám, az Úr parancsot adott, hogy a nagy házat döntsék romba, a kis házat meg zúzzák össze. 12. Vágtáznak-e a lovak a kősziklákon? Ökrökkel szántják-e a tengert? Miért változtatjátok méregre a jogot, ürömre az igazság gyümölcseit? 13. Lodebárnak örültök és azt mondjátok: "Ugye saját erőnkből foglaltuk el Karnajimot?" 14. Bizony, népet támasztok ellenetek, Izrael háza - mondja az Úr, a Seregek Ura -, hogy eltiporjon benneteket Hamat kapujától Araba patakjáig.