1. Czión kedvéért nem hallgatok és Jeruzsálem kedvéért nem nyugszom, míg föl nem kel mint a fény az igazsága és segítsége mint az égő fáklya. 2. És nemzetek látják igazságodat és mind a királyok dicsőségedet; elneveznek téged új névvel, melyet az Örökkévaló szája határoz meg. 3. És lesz díszes koszorú az Örökkévaló kezében és királyi süveg Istened tenyerében. 4. Nem mondanak téged többé elhagyottnak és országodat nem mondják többé pusztaságnak, hanem téged így neveznek: Kedvem benne, és országodat férjezettnek; mert kedve van az Örökkévalónak tebenned, országod pedig férjnél lesz. 5. Mert amint az ifjú elvesz hajadont, elvesznek téged fiaid; és amint örvend a vőlegény a menyasszonynak, örvend neked Istened. 6. Falaidra, Jeruzsálem, rendeltem őröket, egésznap és egész éjjel soha nem hallgatnak; akik az Örökkévalót emlékeztetitek, ne legyen nyugtotok! 7. És ne adjatok neki nyugtot, míg meg nem szilárdítja és nem teszi Jeruzsálemet dicsőséggé a földön. 8. Megesküdött az Örökkévaló a jobbjára és hatalmas karjára: Nem adom többé gabonádat eledelül ellenségeidnek és nem isszák külföldiek mustodat, amellyel fáradoztál; 9. hanem begyűjtői fogják enni és dicsérik az Örökkévalót; és beszedői fogják inni szent udvaraimban. 10. Vonuljatok, vonuljatok át a kapukon, törjétek a népnek útját, töltsétek föl, töltsétek föl a pályát, tisztítsátok meg a kőtől, emeljetek zászlót a népek felé! 11. Íme az Örökkévaló hallatta a föld végéig: Mondjátok Czión leányának, íme üdvöd jön, íme jutalma vele van és munkabére őelőtte. 12. És nevezik őket szent népnek, az Örökkévaló megváltottjainak, téged pedig neveznek fölkeresettnek, el nem hagyott városnak.