1 Cion ügyéért nem hallgatok, és Jeruzsálemért nem nyugszom; míg ki nem jön, mint a fény, igazsága, és üdve, mint az égő fáklya; 2 és meg nem látják a pogányok igazságodat, és minden királyok dicsőségedet. És új névvel neveztetel, melyet az Úr szája jelöl meg; 3 és leszel dicskorona az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened markában. 4 Nem mondják neked többé: Elhagyott; országodnak sem mondják többé: Pusztaság; hanem téged így neveznek: Kedvem benne, országodat pedig: Férjezett; mert kedve lesz az Úrnak benned, és országodnak ura lesz. 5 Mert mint elveszi az ifjú a hajadont, elvesznek téged fiaid; és mint a vőlegény öröme a menyasszonyon, úgy örvend feletted Istened. 6 Kőfalaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam; egész nap és egész éjjel soha ne hallgassanak. Kik az Urat emlékeztetitek; ne legyen nyugtotok: 7 és ne engedjetek nyugtot neki, míg fel nem állítja, és míg meg nem teszi Jeruzsálemet dicsőséggé a földön. 8 Megesküdt az Úr jobbjára és erős karjára: Nem adom többé gabonádat eledelül ellenségeidnek, és nem isszák idegenek mustodat, mellyel te fáradtál. 9 Hanem akik betakarítják, azok eszik meg azt, és dicsérik az Urat; és akik leszedik azt, azok isszák azt meg szentségem udvaraiban. 10 Menjetek keresztül, menjetek keresztül a kapukon, készítsetek utat a népnek; töltsétek, töltsétek az országutat, takarítsátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek felett. 11 Íme, az Úr kikiálttatta a földnek széléig: Mondjátok meg Cion lányának: íme üdvöd jön! íme bére vele van és jutalma előtte: 12 és nevezik őket szentség népének, az Úr megváltottainak. Téged pedig neveznek kívánatosnak, el nem hagyott városnak.