1 Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az ő igazsága, és üdvössége, mint a fáklya tündököl. 2 És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsőségedet, és új nevet adnak néked, amelyet az Úr szája határoz meg. 3 És leszel dicsőség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében. 4 Nem neveznek többé elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörűségem, és földedet így: férjhez adott; mert az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik. 5 Mert mint elveszi a legény a szüzet, akként vesznek feleségül téged fiaid, és amint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni. 6 Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, akik az Urat emlékeztetitek, ne hallgassatok! 7 És ne hagyjatok nyugtot néki, míg meg nem szilárdítja és dicsőségessé nem teszi Jeruzsálemet e földön. 8 Megesküdt az Úr jobbjára s erőssége karjára: Bizony nem adom többé gabonádat eleségül ellenségeidnek, s idegenek nem isszák mustodat, amelyért munkálkodtál, 9 Hanem a betakarók egyék azt meg, és dicsérjék az Urat, s a szüretelők igyák meg azt szentségem pitvaraiban. 10 Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a népnek útját, töltsétek, töltsétek az utat, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé. 11 Ímé, az Úr hirdette mind a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának, ímé, eljött üdvösséged, ímé, jutalma vele jön, és megfizetése Őelőtte! 12 És hívják őket szent népnek, az Úr megváltottainak; téged pedig keresett városnak hívnak, és nem elhagyottnak.