1 Ki ez, aki jön Edómból, bíbor ruhákban Bocrából, aki ékes öltözetében, ereje bőségében lépdel? Én, aki igazságban szólok, hatalmas vagyok a megtartásra. 2 Miért vörös öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái? 3 A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül nem volt velem senki, és megtapodtam őket búsulásomban, és széttapostam őket haragomban: így feccsent vérük ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem. 4 Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött. 5 Körültekinték és nem volt, aki segítsen, s álmélkodám és nem volt, aki támogasson, ezért saját karom szerzett nékem üdvösséget, és felindulásom támogatott engem! 6 És megtapodtam népeket búsulásomban, és megrészegítem őket haragomban, és ontám a földre vérüket! 7 Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről mind aszerint, amit az Úr velünk cselekedett; az Izrael házával tett sok jóságáról, amelyet velük cselekedett irgalma és kegyelmességének sokasága szerint. 8 És Ő mondá: Bizony az én népem ők, fiak, akik nem hazudnak; és lett nékik Megváltójuk. 9 Minden szenvedésüket Ő is szenvedte, és orcájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta meg őket; fölvette és hordozta őket a régi idők minden napjaiban. 10 Ők pedig engedetlenek voltak és megszomoríták Szent Szellemét, és Ő ellenségükké lett, hadakozott ellenük. 11 S megemlékezék népe a Mózes régi napjairól: Hol van, aki őket kihozá a tengerből nyájának pásztorával? Hol van, aki közéjük helyezé az Ő Szent Szellemét? 12 Aki Mózes jobbján járatta dicsőségének karját, aki a vizeket kettéválasztá előttük, hogy magának örök nevet szerezzen? 13 Ki járatá őket mélységekben, mint a lovat a síkon, és meg nem botlottak! 14 Mint a barmot, amely völgybe száll alá, nyugodalomba vitte őket az Úr Szelleme: így vezérelted népedet, hogy magadnak dicső nevet szerezz! 15 Tekints alá az égből, és nézz le szentséged és dicsőséged hajlékából! Hol van buzgó szerelmed és hatalmad? Szívednek dobogása és irgalmad megtartóztatják magukat tőlem!

16 Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izrael nem ismer minket, Uram, Te vagy a mi Atyánk, Megváltónk, ez a Te neved öröktől fogva. 17 Miért engedtél eltévelyedni minket útjaidról, oh Uram! miért keményítéd meg szívünket, hogy ne féljünk téged? Térj meg szolgáidért, örökséged nemzetségeiért! 18 Kevés ideig bírta szentségednek népe földjét, ellenségink megtapodták a Te szent helyedet. 19 Olyanok lettünk, mint akiken eleitől fogva nem uralkodtál, akik felett nem neveztetett neved.