1 Ki ez, aki jön Edomból, veres ruhákban Bocrából, ez a fenséges öltözetében, hanyatt szegzett nagy erejében? Én, az, aki igazságot beszél, elégséges a megtartásra. 2 Miért veres az öltözeted; és ruháid, mint a bornyomóé? 3 A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül senki nem volt velem. És tapostam őket haragomban, és tiportam őket indulatomban; és vérük a ruháimra freccsent, és egész öltözetemet beszennyeztem. 4 Mert a bosszúállás napja szívemben; és megváltottaim esztendeje eljött. 5 És körülnéztem, és nem volt ki segítsen, és csodálkoztam, és nem volt, ki támogasson: akkor a saját karom segített nekem, és indulatom, az támogatott engem. 6 És letiportam a népeket haragomban, és megrészegítettem őket indulatomban; és a földre ontottam a vérüket. 7 Az Úr kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről, mind aszerint, amiket cselekedett velünk az Úr, és Izráel házához való nagy jóságáról. Amiket cselekedett velünk irgalmassága szerint, és kegyelmességeinek nagysága szerint: 8 hogy azt mondta: Bizony én népem ők, fiak, akik nem csalnak meg. És megtartójukká lett nekik 9 minden szükségükben: nem követ és angyal; orcája tartotta meg őket. Szeretetében és könyörületében ő váltotta meg őket; és felvette, és hordozta őket az őskor egész idején. 10 De ők engedetlenek voltak, és fájdalmat okoztak szentséges lelkének; és ellenségükké változott nekik, és ő hadakozott ellenük. 11 Akkor megemlékeztek ősi napjairól Mózesnek, népének: Hol van, ki felhozta nekik a tengerből nyájának pásztorát? Hol van, aki keblébe helyezte szentségének lelkét; 12 aki Mózes jobbján járatta dicsőséges karját? Aki széthasította a vizet előttük, örök nevet szerezvén magának; 13 aki úgy vezette őket a hullámárban, mint a lovat a sivatagban, el ne botoljon, 14 mint a barmot, mikor a völgybe alászáll. Az Úr lelke nyugalomba vitte őt; úgy vezérelted népedet, hogy dicső nevet szereztél magadnak. 15 Tekints le az égből, és lásd szent és dicső lakhelyedről: hol van féltékenységed és erőd, szíved megmozdulása? És irgalmasságaidat tőlem miért tartod vissza?

16 Hiszen te vagy a mi Atyánk; mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izráel nem ismer minket. Te, az Úr vagy a mi Atyánk, Megváltónk a neved öröktől fogva: 17 miért engedtél eltévelyedni minket, Uram, a te utaidtól? Miért keményítetted meg szívünket, hogy ne féljünk téged? Térj vissza a te szolgáidért, örökséged törzseiért! 18 Kevéssel rá, hogy birtokba vette szent néped, ellenségeink megtiporták szentélyedet: 19 olyanok lettünk, mintha soha nem uralkodtál volna rajtunk, nem neveztetett volna a neved felettünk: