1. Sion miatt nem hallgathatok, és Jeruzsálem miatt nem nyugszom, míg föl nem ragyog igazsága, mint a hajnal, és szabadulása, mint a fáklya, nem tündököl. 2. Meglátják majd a népek igazságodat, és a királyok dicsőségedet. Új néven hívnak majd, amellyel az Úr ajka nevez el. 3. A dicsőség koronája leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened kezében. 4. Nem hívnak többé elhagyottnak, sem országodat magányosnak, hanem így neveznek: "én gyönyörűségem", és országodat: "menyasszony", mert az Úr örömét találja benned, s országod újra férjhez megy. 5. Mert amint a vőlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled fölépítőd; és amint a vőlegény örül a menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened. 6. Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam, sem éjjel, sem nappal nem hallgathatnak. Ti, akik az Urat emlékeztetitek, sose nyugodhattok. 7. Ne hagyjatok nyugtot neki, míg Jeruzsálemet föl nem építi és dicsőségessé nem teszi a földön. 8. Az Úr megesküdött jobbjára és dicsőséges karjára: Soha többé nem adom gabonádat eleségül ellenségeidnek; és nem hagyom, hogy idegenek igyák borodat, amelyért te munkálkodtál. 9. Hanem, akik betakarítják a termést, azok egyék meg, és dicsőítsék az Urat; akik leszüretelték a szőlőt, azok igyák a borát, szentélyem udvaraiban. 10. Vonuljatok ki, vonuljatok ki a kapukon! Tegyétek népemnek járhatóvá az utat, egyengessétek el az ösvényt, szedjétek fel róla a követ! Emeljetek zászlót a népeknek! 11. Az Úr hirdeti ezt a föld határáig: "Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, eljön Szabadítód, vele van jutalma, előtte meg szerzeménye. 12. Szent népnek hívják majd őket, az Úr megváltottjainak. Téged meg keresett városnak neveznek, nem elhagyottnak."