1. A beszéd, melyet látott Chabakkúk próféta. 2. Meddig, oh Örökkévaló, fohászkodom, és nem hallod; kiáltok hozzád: erőszak! és nem segítesz? 3. Miért láttatsz velem jogtalanságot és szemléltetsz nyomorúságot és van pusztítás és erőszak előttem, és viszály lett és perlekedés támad? 4. Azért elhanyatlik a tan ég soha nem származik ítélet, mert gonosz környékezi az igazat; azért görbítve származik az ítélet. 5. Nézzetek szét a nemzetek közt és tekintsetek és ámuljatok, bámuljatok, mert cselekvést cselekszik napjaitokban; nem hinnétek, ha elbeszélnék. 6. Mert íme támasztom a kaldeusokat, amaz epés és sebes nemzetet, mely elmegy a földnek tágasságaira, hogy elfoglaljon lakóhelyeket, nem az övéit. 7. Rettenetes és félelmetes ő; tőle származik ítélete és fensége. 8. Gyorsabbak párducoknál lovai, hevesebbek az esti farkasoknál, és vágtatnak lovasai, lovasai pedig messziről jönnek, repülnek mint a sas, mely a falásra siet. 9. Mindnyája erőszakra jön; arcukkal kelet felé törekednek, összeszedett foglyot mint a fövényt. 10. És ő királyokat csúfol ki és fejedelmek nevetség neki; ő minden erősségen nevet, felhalmozott port és bevette. 11. Akkor túlhaladt a szellem és túlcsapongott és bűnbe esett, s kinek ereje istenévé vált. 12. Nemde, te vagy régtől fogva Örökkévaló, Istenem, én Szentem: nem halunk meg! Örökkévaló, ítélet végett rendelted, és oh szikla, fenyítés végett alapítottad. 13. Tisztább szemű vagy, semhogy rosszat láthatnál és nyomorúságot szemlélni nem tudsz; miért szemlélsz hűtleneket, hallgatsz, midőn elnyeli a gonosz a nálánál igazabbat? 14. És olyanná teszed az embereket, mint a tenger halai, mint csúszómászó, melyen nincs uralkodó. 15. Mindnyáját horoggal vonja föl, vonszolja a hálójával és összeszedi recéjébe; azért örül és vigad. 16. Azért áldoz hálójának és füstölögtet recéjének; mert általuk zsíros az osztályrésze és kövér az eledele. 17. Vajon azért ürítgesse ki hálóját és folyton öldököljön nemzeteket kíméletlenül?