1. Látomás, amelyet Habakuk próféta látott. 2. Meddig kell még Uram, segítségért folyamodnom anélkül, hogy meghallgatnál? Hozzád kiáltanom: "Erőszak!", anélkül, hogy megszabadítanál? 3. Miért feded fel előttem a gonoszságot, és mutatod meg a nyomorúságot? Csupa fosztogatást, csupa rablást látok magam előtt; a vádaskodás és civakodás egyre fokozódik. 4. Csorbát szenved a törvény, a jog nem érvényesül. Üldözi a gonosz az igazat, a jogot kicsavarják. 5. Tekintsetek a népekre és lássátok, ámuljatok és csodálkozzatok: mert olyan dolgot viszek majd végbe napjaitokban, hogy el sem hinnétek, ha elbeszélnék. 6. Lám, idehozom a káldeusokat, ezt a vad és kegyetlen nemzetet, amely messze földeket bejár, hogy elfoglalja mások hajlékát. 7. Borzalmas és rettenetes nép, ereje szab neki törvényt és hatalmat. 8. Lovai gyorsabbak a párducnál, mérgesebbek az esti farkasnál. Lovasai özönlenek, lovasai messziről jönnek, repülnek, mint a sas, amely lecsap a zsákmányra. 9. Fosztogatni jön valamennyi, izzik az arcuk, mint a keleti szél, annyi rabot ejtenek, mint a fövény. 10. Ez a nép gúnyt űz a királyokból, a fejedelmeket nevetségessé teszi; fittyet hány minden erődre, töltést emel és beveszi őket. 11. Aztán megfordul, és elvonul, mint a szélvész. Bűnös, akinek az ereje az istene! 12. Nem te vagy-e Uram, ősidőktől fogva az én Istenem, Szentem, aki nem hal meg? Te rendelted Uram, ide, hogy ítéletet tartson. Te tetted sziklává, hogy büntessen. 13. Szemed tisztább annál, hogysem a gonoszságra tekints, a nyomorúságot nézni sem tudod. Miért tekintesz hát e hitszegőkre, miért hallgatsz, amikor a gonosz elnyeli a nála igazabbat? 14. Úgy bánsz az emberrel, mint a tengeri halakkal, mint a gazdátlan csúszómászókkal. 15. Mind kiemeli horoggal, varsájába fogja, hálójába gyűjti, aztán örül és ujjong. 16. Ezért varsájának mutat be áldozatot, hálójának gyújt jó illatot, mert azok juttatták jó fogáshoz, és bőséges eledelhez. 17. Nemde szüntelen kiüríti hálóját, és pusztítja a népeket irgalom nélkül?