1 Azért mondtam nektek mindezt, hogy meg ne botránkozzatok. 2 Ki fognak zárni benneteket a zsinagógából, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, szolgálatot vél tenni az Istennek. 3 Azért teszik ezt, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. 4 Mindezt pedig azért mondtam nektek, hogy amikor eljön ezeknek az órája, emlékezzetek rájuk, hogy én megmondtam nektek. Kezdetben azért nem mondtam el nektek ezeket, mert veletek voltam. 5 Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem, és senki közületek nem kérdi tőlem: `Hová mégy?' 6 Hanem, mivel ezeket mondtam, szomorúság töltötte be szíveteket. 7 De én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, ha elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok. 8 Ő, amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságosságról és az ítéletről: 9 vagyis a bűnről, hogy nem hisznek bennem; 10 az igazságosságról, hogy az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; 11 és az ítéletről, hogy ennek a világnak a fejedelme megítéltetett. 12 Még sok mondanivalóm volna számotokra, de most még nem tudjátok elviselni. 13 Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra, mert nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és az eljövendő dolgokat hirdeti nektek. 14 Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek. 15 Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek. 16 Még egy kis idő, és már nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem.« 17 Ekkor a tanítványok közül néhányan így szóltak egymáshoz: »Mi az, amit mond nekünk: `Egy kis idő, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem', és: `Az Atyához megyek'?« 18 Aztán megjegyezték: »Mi az, amit mond: `egy kis idő'? Nem értjük, mit beszél!« 19 Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, azért így szólt: »Arról tanakodtok egymás között, hogy azt mondtam: `Egy kis idő, és nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem'?

20 Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog. Ti szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul. 21 Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; amikor azonban megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra az öröm miatt, hogy ember született a világra. 22 Most ti is szomorkodtok, de újra látlak majd titeket, a szívetek örülni fog, és örömötöket nem veszi el tőletek senki. 23 S azon a napon már semmit sem kérdeztek tőlem. Bizony, bizony mondom nektek: Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 24 Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. 25 Ezeket példabeszédekben mondtam nektek. De eljön az óra, amikor már nem példabeszédekben szólok nektek, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. 26 Azon a napon kértek majd az én nevemben, és én nem mondom majd nektek, hogy én fogom kérni az Atyát értetek, 27 mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy én Istentől jöttem. 28 Eljöttem az Atyától, és idejöttem a világba; most újra elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához.« 29 Tanítványai erre azt mondták: »Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példabeszédet mondasz. 30 Most tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki kérdezzen téged. Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél.« 31 Jézus azt felelte nekik: »Most hiszitek? 32 Íme, eljön az óra, sőt már itt is van, amikor elszéledtek, mindenki az otthonába, engem pedig magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. 33 Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.«