1 Ezeket mondtam nektek, hogy meg ne botránkozzatok. 2 A gyülekezetekből kirekesztenek benneteket; sőt jön idő, hogy mindenki, aki megöl titeket, azt gondolja, hogy szolgálatot teljesít az Istennek. 3 És ezeket azért fogják cselekedni, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem. 4 Azért beszéltem pedig ezeket nektek, hogy mikor eljön az óra, jussanak eszetekbe, hogy én megmondtam nektek; eleitől fogva pedig azért nem mondtam nektek ezeket, mert veletek voltam. 5 Most pedig elmegyek ahhoz, aki engem küldött, és senki sem kérdez meg közületek: Hová mégy? 6 Hanem mivel ezeket beszéltem nektek, a szomorúság eltöltötte szíveteket. 7 De én az igazságot mondom nektek, jobb nektek, hogy én elmenjek. Mert ha el nem megyek, a Szószóló nem jön el hozzátok; ha pedig elmegyek, elküldöm hozzátok. 8 És mikor az eljön, ráolvas a világra bűnt, igazságot és ítéletet. 9 Bűnt, mert nem hisznek énbennem; 10 igazságot, merthogy én az Atyához megyek, és már nem láttok engem; 11 ítéletet, mert e világ fejedelme megítéltetett. 12 Még sok mondanivalóm van nektek, de most el nem hordozhatjátok. 13 De ha eljön az, az igazság Szelleme, elvezérel titeket a teljes igazságra; mert nem magától szól, hanem amiket hall, azokat szólja, és az eljövendőket hirdeti nektek. 14 Az engem dicsőíteni fog, mert az enyémből veszi és hirdeti nektek. 15 Minden, amije az Atyának van, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből veszi és hirdeti nektek. 16 Még egy kicsi és nem láttok engem, és ismét egy kicsi és megláttok engem. 17 Azt mondták erre némely tanítványai egymásnak: Mi ez, amit nekünk mond: Egy kicsi és nem láttok engem, és ismét egy kicsi és megláttok engem; és: Mert én elmegyek az Atyához? 18 Azt mondták tehát: Ez micsoda, amit mond, a „kicsi"? Nem tudjuk, mit beszél. 19 Észrevette pedig Jézus, hogy meg akarnák őt kérdezni, és azt mondta nekik: Arról tudakozódtok egymás közt, hogy azt mondtam: egy kicsi és nem láttok engem, és ismét egy kicsi és megláttok engem? 20 Bizony, bizony mondom nektek, hogy sírni és jajgatni fogtok ti, a világ pedig örül; ti szomorkodni fogtok, de szomorúságotok örömre fordul.

21 Az asszonynak, mikor szül, szomorúsága van, mert eljött az ő órája; de mikor megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a nyomorúságra örömében, hogy ember született a világra. 22 Nektek is tehát most szomorúságtok van; de ismét meglátlak benneteket, és örülni fog szívetek, és örömeteket senki el nem veszi tőletek. 23 És azon napon engem nem kérdeztek meg semmiről. Bizony, bizony mondom nektek, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 24 Mostanáig nem kértetek semmit az én nevemben; kérjetek és megkapjátok, hogy örömetek teljes legyen. 25 Ezeket hasonlatokban mondtam nektek; de eljön az idő, mikor már nem hasonlatokban beszélek nektek, hanem nyíltan szólok hozzátok az én Atyámról. 26 Azon a napon az én nevemben kértek; és nem mondom nektek, hogy én kérem az Atyát érettetek: 27 mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki. 28 Kijöttem az Atyától és eljöttem a világra; ismét elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához. 29 Azt mondták neki tanítványai: Íme most nyíltan beszélsz, és semmi hasonlatot nem mondasz. 30 Most tudjuk, hogy tudsz mindent, és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél ki. 31 Felelt nekik Jézus: Most hiszitek? 32 Íme eljön az óra, és már eljött, hogy szétszóródjatok, ki-ki a sajátjába, és engem egyedül hagyjatok. És nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. 33 Ezeket beszéltem nektek, hogy én bennem békességetek legyen. A világban nyomorúságotok van; de bízzatok, én legyőztem a világot.