1. Ezt mondottam néktek, hogy meg ne botránkozzatok. 2. A zsinagógából kiközösítenek titeket s eljön az az idő, mikor minden gyilkosotok azt hiszi, hogy az Istennek tesz szolgálatot. 3. S azért bánnak így veletek, mert ők nem ismerik sem az Atyát, sem engemet. 4. Én meg azért mondtam meg ezt néktek, hogy ha az az idő eljön, eszetekbe jusson, hogy én megmondottam néktek. Elébb nem mondtam meg, mert veletek voltam. 5. Most pedig elmegyek ahhoz, aki küldött s egyitek sem kérdi: Hová mégy? 6. De mert ezt megmondtam, megfájdult szívetek. 7. Pedig igazságot mondok: jó néktek, hogy én elmegyek! Mert, ha el nem megyek, a Szószóló nem jön el hozzátok; ha pedig elmegyek, elküldöm őt tihozzátok. 8. S ha eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. 9. A bűnről, mert nem hisznek énbennem; 10. az igazságról, mert én az Atyához megyek, s többé nem láttok engemet; 11. az ítéletről pedig, mert e világ fejedelme már megítéltetett. 12. Még sok mondandóm volna néktek, de ti most még nem bírnátok megérteni. 13. Hanem, ha eljön ő, az igazság Lelke, elvezérel minden igazságra. Mert ő nem magától beszél, - azt mondja, amit hall s a jövendőt tudtotokra adja. 14. Ő dicsőít meg engemet, mert amit az enyémből kap, azt hirdeti néktek. 15. Ami az Atyáé, az mind enyém. Azért mondtam néktek: amit ő az enyémből kap, azt hirdeti néktek. 16. Egy pillanat s nem láttok engemet, - s újra egy pillanat s megláttok engemet, mert én az Atyához megyek. 17. Erre egyik-másik tanítványa egymáshoz fordulva kérdezte: Hogy értsük a szavát: Egy pillanat s nem láttok engemet s újra egy pillanat s megláttok engemet; és ezt: Mert én az Atyához megyek? 18. Azt mondták hát: Mi az a pillanat, amiről beszél? Nem értjük a szavát. 19. Jézus észrevette, hogy szeretnék megkérdezni, azért azt mondotta nékik: Tanakodtok magatok közt, mert azt mondtam: egy pillanat s nem láttok engemet s újra egy pillanat s megláttok engemet. 20. Bizony, bizony mondom néktek: sírtok és jajgattok, de a világ örül; búsultok, de búsúlástok örömre fordul.

21. A vajúdó asszony szomorú, mert ideje eljött, de ha megszülte gyermekét, nem gondol már többé vissza fájdalmára, mert örül, hogy ember született a világra. 22. Most ti is búsultok, de én újra megláttak titeket s felörvend szívetek s senki sem veszi el tőletek örömeteket. 23. S ama napon nem kérdeztek semmit tőlem. Bizony, bizony mondom néktek: bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja tinéktek. 24. Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek és megkapjátok, hogy örömetek teljes legyen. 25. Példaképp mondtam ezt, de majd eljön az az idő, mikor nem példázva, hanem nyíltan szólok az Atyáról néktek. 26. Akkor aztán az én nevemben kértek s én nem mondom néktek, hogy én kérem az Atyát értetek, 27. mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettetek engemet s elhittétek, hogy én az Istentől jöttem. 28. Igen, az Atyától jöttem s e világba jöttem, de újra elhagyom a világot és visszamegyek az Atyához. 29. Ekkor azt mondották néki a tanítványai: Lásd! Most nyíltan beszélsz s nyoma sincs a példázatnak beszédedben. 30. Most már tudjuk, hogy mindent tudsz s nincs szükséged arra, hogy bárki kérdezzen, - azért hisszük, hogy Istentől jöttél. 31. Jézus azt felelte nékik: Most már hisztek? 32. Eljön az az idő, sőt eljött már, mikor szétoszoltok, ki-ki az övéihez és engemet egyedül hagytok. De én nem vagyok egyedül, az Atya velem van. 33. Azért mondtam meg ezt néktek, hogy énbennem békességtek legyen. E világon nyomor vár reátok, de bízzatok: én meggyőztem a világot!