1 Aki féli az Urat, azt nem éri baj, megóvja őt Isten a kísértésben, és kiragadja a bajból. 2 Nem gyűlöli a bölcs a parancsokat és az előírásokat, és nem hányódik, mint a hajó a viharban. 3 Megbízik az értelmes ember Isten törvényében, és megbízható számára a törvény, 4 mint az Urim. Készülj a beszédre, akkor hallgatnak rád, állítsd egybe a tanítást, és úgy adj választ! 5 A balga észjárása, mint a kocsi kereke, és okoskodása, mint a kerékagy forgása. 6 A gúnyolódó barát olyan, mint az útrakész ló, nyerít, bárki üljön is fel rá. 7 Miért különb az egyik nap a másiknál, világosság más világosságnál, az egyik év a másiknál a nap alatt? 8 Az Úr bölcsessége tette őket különbözőkké, ő teremtette a napot, amely megtartja a törvényét. 9 Ő tette, hogy idők, és bennük szent napok váltakozzanak, hogy azokon ünnepet üljenek – mind ez óráig. 10 Kiemelt közülük Isten némelyeket, és felmagasztalta őket, másokat pedig köznapokká rendelt. Az emberek is mindnyájan agyagból és földből vannak, amelyből Ádám teremtetett. 11 Bölcsessége bőségében mégis különbséget tett közöttük az Úr, és különböző utat jelölt ki nekik: 12 egyeseket közülük megáldott és felmagasztalt, némelyeket megszentelt és magához vont, másokat pedig eltaszított és megalázott, és kiirtott helyükről. 13 Amint az agyag a fazekas kezében van, hogy gyúrja és alakítsa, 14 és kénye-kedve szerint bánjék vele, úgy van az ember is Alkotója kezében, aki végzése szerint juttat neki. 15 A rosszal jó áll szemben, s a halállal élet, így áll a bűnös is az igaz férfival szemben. Ekként nézd a Magasságbeli minden művét: párosával vannak, az egyik a másik ellenében. 16 Én pedig mint utolsó serkentem fel, mint aki szüretelők után böngész szőlőszemet. 17 Isten áldásában bizakodtam én is, és megtöltöttem a prést, mint a szüretelő! 18 Lássátok, hogy nemcsak magamnak fáradoztam, hanem mindazok javára, akik okulást keresnek. 19 Hallgassatok engem, főemberek és népek mind, és figyeljetek, közösség elöljárói!

20 Se gyermeknek, se feleségnek, se testvérnek, se jó barátnak ne adj hatalmat magad fölött életedben! Ne add másnak vagyonodat, hogy meg ne bánd, és könyörögnöd ne kelljen érte. 21 Ameddig élsz és lélegzet van benned, ne engedd, hogy más halandó lépjen helyedbe, 22 mert illőbb, hogy gyermekeid kérjenek tőled, mint hogy te lesd gyermekeid kezét. 23 Minden cselekedetedben te maradj felül, 24 és ne ejts foltot tekintélyeden! Élted napjainak végén, kimúlásod idején oszd el örökségedet! 25 Abrak, bot és teher kell a szamárnak, élelem, fenyítés és munka a rabszolgának. 26 Fenyíték alatt dolgozik csak, mert nyugodni kíván, engedj kezének pihenőt, és szabadságot keres. 27 Iga és gyeplő meghajtja a kemény nyakat, a rabszolgát pedig a folytonos munka hajlítja meg. 28 A rosszakaratú rabszolgának kaloda való és bilincs, küldd őt munkára, hogy ne henyéljen, 29 mert a semmittevés sok gazságra tanít! 30 Fogd őt munkára, hisz arra való, ha pedig nem hajlik a szóra, verd bilincsbe lábait, de ne légy túlzó senkivel szemben sem, és ne tégy semmi fontosat meggondolás nélkül! 31 Ha hűséges rabszolgád van, úgy tartsd, mint magadat, úgy bánj vele, mint édes testvéreddel, hisz annyit ér neked, mint saját lelked! 32 Ha ok nélkül bántod, megszökik, 33 ha pedig odébb állt, nem tudod, kit kérdezz, és melyik úton keresd!