1 Ábrahám pedig vén élemedett ember volt, és az Úr mindenben megáldotta Ábrahámot. 2 Monda azért Ábrahám az ő háza öregebb szolgájának, aki őnéki mindenében gazda volt: Tedd a kezed tomporom alá! 3 Hogy megeskesselek téged az Úrra, a mennynek Istenére és a földnek Istenére, hogy nem veszel feleséget az én fiamnak a kananeusok leányai közül, akik között lakom. 4 Hanem elmész az én hazámba, és az én rokonságom közé és onnan veszel feleséget az én fiamnak, Izsáknak. 5 Monda pedig őnéki a szolga: Hátha az a leány nem akar velem eljönni e földre, ugyan vissza vigyem-é a te fiadat arra a földre, ahonnan kijöttél? 6 Felele néki Ábrahám: Vigyázz, az én fiamat oda vissza ne vidd. 7 Az Úr az égnek Istene, aki engem kihozott az én atyámnak házából, és az én rokonságomnak földjéről, aki szólt nékem, és megesküdött nékem mondván: A te magodnak adom ezt a földet; elbocsátja az Ő angyalát előtted, hogy onnan végy az én fiamnak feleséget. 8 Hogyha pedig nem akar a leány teveled eljönni, mentes leszel az én esketésem alól; csakhogy az én fiamat oda vissza ne vidd. 9 Veté azért a szolga az ő kezét az ő urának, Ábrahámnak tompora alá, és megesküvék néki e dolog felől. 10 És vett a szolga tíz tevét az ő urának tevéi közül, mert az urának minden gazdagsága az ő kezében volt, és elindula. Felkele tehát, és elméne Mezopotámiába, a Náhor városába. 11 És megpihenteté a tevéket a városon kívül egy kútfőnél, estefelé, mikor a leányok vizet meríteni járnak. 12 És monda: Uram! én uramnak Ábrahámnak Istene, hozd elém még ma, és légy kegyelmes az én uram Ábrahám iránt. 13 Ímé, én a víz forrása mellé állok és e város lakosainak leányai kijönnek vizet meríteni. 14 Legyen azért, hogy amely leánynak ezt mondom: Hajtsd meg a te vedredet, hogy igyam, és az azt mondja: igyál, sőt a te tevéidet is megitatom: hogy azt rendelted légyen a te szolgádnak, Izsáknak, és erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél az én urammal 15 És lőn, minekelőtte elvégezte volna a beszédet, ímé jön vala Rebeka, Betuélnek leánya, aki Milkának, az Ábrahám testvérének, Náhor feleségének volt fia, és

16 A leány pedig felette szép ábrázatú volt; szűz, és férfi még nem ismeré őt, és aláméne a forrásra, ésmegtölté vedrét, és feljöve. 17 Akkor a szolga eleibe futamodék és monda: Kérlek, adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredből. 18 Az pedig monda: Igyál uram! és sietve leereszté a vedret az ő kezére, és inni ada néki. 19 És minekutána eleget adott néki innia, monda: A te tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak. 20 És sietett és kiüríté vedrét a vályúba és ismét elfuta a forrásra meríteni, és meríte mind az ő tevéinek. 21 Az ember pedig álmélkodva nézett reá, és veszteg hallgat vala, tudni akarván: vajon áldottá teszi-é az Úr az ő útját, vagy nem. 22 És lőn, mikor a tevék már eleget ittak, elővett az ember egy aranyfüggőt, amelynek súlya fél siklus, és két karperecet, amelynek súlya tíz arany. 23 És monda: Kinek a leánya vagy te? Kérlek, mondd meg nékem: van-é a te atyádnak házában hálásra való helyünk? 24 Az pedig felele néki: Betuél leánya vagyok a Milka fiáé, akit ő Náhornak szült. 25 Azt is mondá: Szalma is, abrak is bőven van minálunk, és hálásra való hely is van. 26 Meghajtá azért magát az ember, és imádá az Urat. 27 És monda: Áldott az Úr, az én uramnak Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg az Ő irgalmasságát és hűségét az én uramtól. Az Úr vezérelt engem ez utamban az én uram atyjafiainak házához. 28 Elfuta azonközben a leány, és elbeszélé az ő anyja házában, amint ezek történtek. 29 Vala pedig Rebekának egy bátyja, kinek neve Lábán volt. És kifutott Lábán ahhoz az emberhez, a forráshoz. 30 Mert mikor látta a függőt, és a pereceket az ő húgának karjain, és hallotta húgának, Rebekának beszédét, aki ezt mondja vala: Így szóla nékem az a férfiú; akkor méne ki a férfiúhoz; és ímé ez ott állt a tevék mellett a forrásnál. 31 És monda: Jöjj be, Istennek áldott embere; mit állasz idekinn? Holott én elkészítettem a házat, és a tevéknek is van hely. 32 Beméne azért a férfiú a házhoz, ő pedig lenyergelé a tevéket, és ada a tevéknek szalmát és abrakot; és vizet az ő lábai megmosására és az emberek lábainak, kik ővele voltak.