1 Lőn pedig éhség az országban, amaz első éhség után, mely Ábrahám idejében volt. Elméne azért Izsák Abimélekhez, a filiszteusok királyához Gérárba. 2 Mert megjelent néki az Úr és ezt mondotta vala: Ne menj alá Egyiptomba! Lakjál azon a földön, melyet mondok tenéked. 3 Tartózkodjál ezen a földön, és én veled leszek és megáldalak téged; mert tenéked és a te magodnak adom mindezeket a földeket, hogy megerősítsem az esküvést, amellyel megesküdtem Ábrahámnak, a te atyádnak. 4 És megsokasítom a te magodat, mint az ég csillagait, és a te magodnak adom mindezeket a földeket: és megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei; 5 Mivelhogy hallgatott Ábrahám az én szavamra: és megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet. 6 Lakozék azért Izsák Gérárban. 7 És mikor annak a helynek lakosai az ő felesége felől kérdezősködének, azt mondja vala: én húgomő. Mert fél vala azt mondani: én feleségem; gondolván: nehogy megöljenek engem e helynek lakosai Rebekáért,mivelhogy szép ábrázatú ő. 8 És lőn idő múltával, hogy Abimélek, a filiszteusok királya kitekintvén az ablakon, látá Izsákot enyelegni Rebekával, az ő feleségével. 9 Kiálta azért Abimélek Izsáknak, és monda: Ímé bizony feleséged ő; hogyan mondhattad tehát: húgom ő!? És monda neki Izsák: Mert azt gondolám, netalán még meg kell halnom miatta. 10 És monda Abimélek: Miért művelted ezt mivelünk? Kevésbe múlt, hogy feleségeddel nem hált valaki a nép közül, és bűnt hoztál volna mireánk. 11 Parancsola azért Abimélek mind az egész népnek, ezt mondván: aki ezt az embert vagy ennek feleségét illeti, bizonynyal meg kell halnia. 12 És vete Izsák azon a földön, és lett néki abban az esztendőben száz annyira, mert megáldá őt az Úr. 13 És gyarapodék az a férfiú, és mind elébb megy vala a gyarapodásban, mígnem igen naggyá lett. 14 És volt néki apró és öreg barma és sok cselédje, s irigykedének ezért reá a filiszteusok. 15 És mindazokat a kutakat, melyeket az ő atyjának szolgái Ábrahámnak az ő atyjának idejében ástak, behányták a filiszteusok, és betöltötték azokat földdel.

16 És monda Abimélek Izsáknak: Menj el közülünk, mert sokkal hatalmasabbá lettél nálunknál. 17 Elméne azért onnan Izsák, és Gérár völgyében voná fel sátrait, és ott lakék. 18 És ismét megásá Izsák a kutakat, amelyeket ástak az ő atyjának, Ábrahámnak idejében, de amelyeket Ábrahám holta után behánytak a filiszteusok, és azokkal a nevekkel nevezé azokat, amely neveket adott azoknak az ő atyja. 19 Izsák szolgái pedig ásnak vala a völgyben, és élő víznek forrására akadának ott. 20 Gérár pásztorai pedig versengének Izsák pásztoraival, mondván:Miénk a víz. Ezért nevezé a kútnak nevét Észeknek, mivelhogy civakodtak ővele. 21 Más kutat is ásának s azon is versengének, azért annak nevét Szitnának nevezé. 22 És tovább vonula onnan, és ása más kutat, amely miatt nem versengének; azért nevezé nevét Rehobótnak, és monda: Immár tágas helyet szerzett az Úr minékünk, és szaporodhatunk a földön. 23 Felméne pedig onnan Beérsebába. 24 Ésmegjelenék néki azÚr azon éjszaka, és monda: Én vagyok Ábrahámnak a te atyádnak Istene: Ne félj, mert veled vagyok, és megáldalak téged, és megsokasítom a te magodat Ábrahámért, az én szolgámért. 25 Oltárt építe azért ott, és segítségül hívá az Úrnak nevét, s felvoná ott az ő sátorát; Izsák szolgái pedig kutat ásának ott. 26 Abimélek pedig elméne őhozzá Gérárból és Ahuzzát, az ő barátja, meg Pikól, az ő hadvezére. 27 És monda nékik Izsák: Miért jöttetek hozzám, holott gyűlöltök engem s elűztetek magatok közül? 28 Ők pedig azt mondták: Látván láttuk, hogy az Úr van teveled, és mondánk: legyen esküvés miközöttünk, köztünk és közötted; és kössünk szövetséget teveled, 29 Hogy minket gonosszal nem illetsz, valamint mi sem bántottunk téged, és amint csak jót cselekedtünk veled, és békességgel bocsátottunk el magunktól. Te már az Úr áldott embere vagy. 30 Akkor vendégséget szerze nékik és ettek és ittak. 31 Reggel pedig felkelvén, egymásnak megesküvének, és elbocsátá őket Izsák, és elmenének tőle békességgel. 32 Ugyanaz nap eljövének az Izsák szolgái, és hírt hozának néki a kút felől, melyet ástak; és mondának néki: Találtunk vizet.