1 És monda az Úr Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, mert én keményítettem meg az ő szívét és az ő szolgáinak szívét, azért hogy ezeket az én jeleimet megtegyem közöttük. 2 És azért, hogy elbeszéljed azt a te fiadnak és fiad fiának hallatára, amit Egyiptomban cselekedtem, és jeleimet, amelyeket rajtuk tettem, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 3 És beméne Mózes és Áron a fáraóhoz és mondának néki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Meddig nem akarod még magadat megalázni énelőttem? Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem. 4 Mert ha te nem akarod az én népemet elbocsátani, ímé én holnap sáskát hozok a te határodra. 5 És elborítja a földnek színét, úgyhogy nem lesz látható a föld, és megemészti a megmenekedett maradékot, ami megmaradt néktek a jégeső után, és megemészt minden fát, mely néktek sarjadzik a mezőn. 6 És betöltik a te házaidat, és minden szolgáidnak házát és minden egyiptombelinek házát, amit nem láttak a te atyáid, sema te atyáid atyjai, amióta e földön vannak mind e mai napig. És megfordula s kiméne a fáraó elől. 7 A fáraó szolgái pedig mondának őnéki: Meddig lesz még ez minékünk romlásunkra? Bocsásd el azokat az embereket, hogy szolgáljanak az Úrnak, az ő Istenüknek. Még sem veszed-é eszedbe, hogy elvész Egyiptom? 8 És visszahozák Mózest és Áront a fáraóhoz s monda ez nékik: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak a ti Isteneteknek. Kik s kik azok, akik elmennek? 9 Mózes pedig monda: A mi gyermekeinkkel és véneinkkel megyünk, a mi fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és barmainkkal megyünk, mert az Úrnak ünnepet kell szentelnünk. 10 Monda azért nékik: Úgy legyen veletek az Úr, amint elbocsátlak titeket és gyermekeiteket! Vigyázzatok, mert gonoszra igyekeztek. 11 Nem úgy! Menjetek el ti férfiak és szolgáljatok az Úrnak, mert ti is ezt kívántátok. És elűzék őket a fáraó színe elől. 12 És monda az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a te kezedet Egyiptom földjére a sáskáért, hogy jöjjön fel Egyiptom földjére és eméssze meg a földnek minden füvét; mindazt, amit a jégeső meghagyott.

13 Kinyújtá azért Mózes az ő vesszejét Egyiptom földjére, és az Úr egész nap és egész éjjel keleti szelet támaszta a földre. Reggelre a keleti szél felhozá a sáskát. 14 És feljöve a sáska egész Egyiptom földjére s nagy sokasággal szálla le Egyiptom egész határára. Annak előtte sem volt olyan sáska s ezután sem lesz olyan. 15 És elborítá az egész föld színét, és a föld elsötétedék, és megemészté a földnek minden füvét és a fának minden gyümölcsét, amit a jégesőmeghagyott, és semmi zöld sem marada a fán, sem a mezőnek füvén egész Egyiptom földjén. 16 Akkor a fáraó siete hívatni Mózest és Áront és monda: Vétkeztem az Úr ellen, a ti Istenetek ellen és tiellenetek. 17 Most annak okáért bocsásd meg csak ez egyszer az én vétkemet és imádkozzatok az Úrhoz a ti Istenetekhez, hogy csak ezt a halált fordítsa el tőlem. 18 És kiméne a fáraó elől és imádkozék az Úrhoz. 19 És fordíta az Úr igen erős nyugati szelet, és felkapá a sáskát és veté azokat a Vörös tengerbe; egy sáska sem marada egész Egyiptom határán. 20 De az Úr megkeményíté a fáraó szívét, és nem bocsátá el az Izrael fiait. 21 És monda az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a te kezedet az ég felé, hogy legyen sötétség Egyiptom földjén éspedig tapintható sötétség. 22 És kinyújtá Mózes az ő kezét az ég felé, és sűrű sötétség lett egész Egyiptom földjén három napig. 23 Nem látták egymást, és senki sem kelt fel az ő helyéből három napig; de Izrael minden fiának világosság volt az ő lakhelyében. 24 Akkor hivatá a fáraó Mózest és monda: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak, csak juhaitok és barmaitok maradjanak; gyermekeitek is elmehetnek véletek. 25 Mózes pedig monda: Sőt inkább néked kell kezünkbe adnod véresáldozatra és égőáldozatra valókat, hogy megáldozzuk a mi Urunknak, Istenünknek. 26 Velünk jönnek a mi barmaink is, egy körömnyi sem marad el,mert azokból veszünk, hogy szolgáljunk a mi Urunknak, Istenünknek; magunk sem tudjuk, mivel szolgálunk az Úrnak,míg oda nem jutunk. 27 De az Úr megkeményíté a fáraó szívét, és nem akará őket elbocsátani. 28 És monda néki a fáraó: Menj el előlem; vigyázz magadra, hogy többé az én orcámat ne lásd; mert amely napon az én orcámat látod, meghalsz.