1 És azt mondta az Úr Mózesnek: Menj be Faraóhoz; mert én azért keményítettem meg az ő szívét és szolgáinak szívét, hogy felállítsam közöttük ezeket a jeleimet. 2 Éspedig avégre, hogy elbeszéld fiadnak és fiad fiának hallatára, amint én Egyiptommal elbántam, és jeleimet, melyeket felállítottam köztük; hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 3 És bement Mózes és Áron Faraóhoz és azt mondták neki: így szól az Úr, a héberek Istene: Meddig vonakodol magadat előttem megalázni? Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nekem. 4 Mert ha te vonakodol elbocsátani népemet; akkor én holnap sáskát hozok határodra. 5 És elborítja a föld színét úgy, hogy nem lehet majd a földet látni; és megemészti azt a megmentett maradványt, ami megmaradt nektek a jégeső után, és megemészti minden fátokat, mely a mezőn nő. 6 És betöltik a te házaidat és minden szolgádnak házait és egész Egyiptom házait, amit nem láttak atyáid, sem atyáidnak atyái amióta a földön vannak a mai napig; ezzel megfordult és kiment Faraótól. 7 Akkor Faraó szolgái azt mondták neki: Meddig legyen ez nekünk kelepce gyanánt? Bocsásd el ezeket az embereket, hogy szolgáljanak az Úrnak, az ő Istenüknek! Még most sem veszed észre, hogy el van veszve Egyiptom? 8 Akkor visszavitték Mózest és Áront Faraóhoz, ki azt mondta nekik: Menjetek, szolgáljatok az Úrnak, a ti Isteneteknek; kik azok, akik elmennek? 9 Mózes pedig mondta: Ifjastól és vénestől megyünk; fiastól és lányostól, juhostól és marhástól megyünk, mert jahveünnepünk van nekünk. 10 Erre azt mondta nekik: Úgy legyen veletek Jahve, amint én elbocsátalak benneteket gyermekestül! Vigyázzatok, mert valami rosszra igyekeztek! 11 Nem úgy: menjetek el ti, férfiak és szolgáljatok az Úrnak, mert ti ezt követeltétek; ezzel elűzték őket Faraó színe elől. 12 És azt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet Egyiptom földjén a sáskára, hogy szálljon fel Egyiptom földjére; és eméssze meg a mező minden növényét, egyáltalán mindent, amit a jégeső meghagyott.

13 És kinyújtotta Mózes a vesszejét Egyiptom földjére, az Úr pedig keleti szelet hajtott az országba azon az egész napon és egész éjszakán; a reggel eljött, és a keleti szél felemelte a sáskát. 14 És felszállt a sáska Egyiptom egész földje fölött, és letelepedett Egyiptom egész határában; nagyon tömegesen, előtte nem volt olyan sáska, mint az, sem utána nem lesz olyan. 15 És elborította az egész föld színét úgy, hogy nem látszott a föld, és megemésztette a földnek minden növényét és a fa minden gyümölcsét, amit a jégeső meghagyott; és nem maradt semmi zöld a fán, sem a mezei növényen Egyiptom egész országában. 16 Akkor hamar hívatta Faraó Mózest és Áront; és azt mondta: Hibáztam az Úrral, a ti Istenetekkel és veletek szemben. 17 És most, bocsásd meg, kérlek, hibámat csak ez egyszer, és imádkozzatok az Úrnak a ti Isteneteknek, hogy csak ezt a halált fordítsa el rólam. 18 Mikor kiment Faraóhoz és imádkozott az Úrhoz: 19 igen erős nyugati szelet fordított, és felemelte a sáskát és belevágta a Sástengerbe; egy sáska nem maradt Egyiptom egész határában. 20 De szilárddá tette az Úr Faraó szívét; és nem bocsátotta el Izráel fiait. 21 És azt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy sötétség támadjon Egyiptom földjén úgy, hogy tapintsák a sötétséget. 22 És kinyújtotta Mózes a kezét az égre; és sűrű sötétség támadt Egyiptom egész országában három napig. 23 Nem látta egyik ember a másikat, és senki nem kelt fel helyéből három napig; de Izráel fiainak mindenütt világosság volt a lakhelyükön. 24 Akkor hívatta Faraó Mózest és azt mondta: Menjetek, szolgáljatok az Úrnak, csak juhaitok és marháitok maradjanak; kicsinyeitek is veletek mehetnek. 25 De Mózes azt mondta: Neked is kell vágóáldozatokat és égő áldozatokat kezünkbe adnod, hogy megkészítsük az Úrnak, a mi Istenünknek; 26 és a mi jószágunknak is velünk kell jönnie, nem maradhat el egy körömnyi sem, mert kell belőle vennünk az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálatára; mi ugyanis nem tudhatjuk, mivel kell szolgálnunk az Urat, míg oda nem érkezünk. 27 És szilárddá tette az Úr Faraó szívét; és nem akarta őket elbocsátani. 28 És azt mondta neki Faraó: Eredj előlem! Vigyázz magadra, többé színemet ne lásd, mert amely napon színemet meglátod, meghalsz.