1 Minekutána pedig megszűnt a háborúság, magához híván Pál a tanítványokat és tőlük búcsút vévén, elindula, hogy Macedóniába menjen. 2 Miután pedig azokat a tartományokat eljárta, és erősítette őket sok beszéddel, Görögországba méne. 3 És ott töltött három hónapot. És mivelhogy a zsidók csapdát állítottak néki, amint Szíriába készült hajózni, úgy végezé, hogy Macedónián át tér vissza. 4 Kíséré pedig őt Ázsiáig a béreai Sopater, a thessalonikabeliek közül pedig Aristárkhus és Sekundus, és a derbéi Gájus és Timótheus; ázsiabeliek pedig Tikhikus és Trofimus. 5 Ezek előremenvén, megvárának minket Troásban. 6 Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után kievezénk Filippiből, és menénk őhozzájuk Troásba öt nap alatt; hol hét napot tölténk. 7 A hétnek első napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér megszegésére, Pál prédikál vala nékik, mivelhogy másnap el akara menni; és a tanítást megnyújtá éjfélig. 8 Vala pedig elegendő szövétnek abban a felházban, ahol egybe voltak gyülekezve. 9 Egy Eutikhus nevű ifjú pedig ül vala az ablakban, mély álomba merülve: és mivelhogy Pál sok ideig prédikála, elnyomta az álom, aláesék a harmadik rend házból, és halva véteték föl. 10 Pál pedig alámenvén, reáborula, és magához ölelve monda: Ne háborogjatok, mert életben van. 11 Azután fölment, megszegte a kenyeret és evett, és sokáig, mind virradatig beszélgetvén, úgy indula el. 12 Felhozák pedig az ifjat elevenen, és felette igen megvigasztalódának. 13 Mi pedig előremenvén a hajóra, Assusba evezénk, ott akarván fölvenni Pált; mert így rendelkezett, maga gyalog akarván jönni. 14 Mikor pedig Assusban összetalálkozott velünk, felvévén őt, menénk Mitilénébe. 15 És onnét elevezvén, másnap eljutánk Khius ellenébe; a következőn pedig áthajózánk Sámusba, és Trogilliumban megszállván, másnap mentünk Milétusba. 16 Mert elvégezé Pál, hogy Efézus mellett elhajózik, hogy ne vesztegesse az időt Ázsiában; mert siet vala, hogy ha lehetne néki, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen. 17 Milétusból azonban küldvén Efézusba, magához hívatá a gyülekezet véneit.

18 Mikor pedig hozzá mentek, monda nékik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat tiköztetek az egész idő alatt, 19 Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kísértések közt, melyek énrajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek; 20 Hogy semmitől sem vonogattam magamat, hogy hirdessem néktek ami hasznos, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként, 21 Bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől. 22 És most ímé, én a Szellemtől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudván, mik következnek ott énreám. 23 Kivéve, hogy a Szent Szellem városonként bizonyságot tesz, mondván, hogy énreám fogság és nyomorúság következik. 24 De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének Evangéliumáról. 25 És most ímé én tudom, hogy nem látjátok többé az én orcámat ti mindnyájan, kik között általmentem, prédikálván az Istennek országát. 26 Azért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindenki vérétől tiszta vagyok. 27 Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát. 28 Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká tett, az Isten Gyülekezetének pásztorlására, amelyet a tulajdon vérével szerzett. 29 Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jönnek tiközétek gonosz farkasok, akik nem kedveznek a nyájnak. 30 Sőt, ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják. 31 Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szűntem könnyhullatással inteni mindenkit. 32 És most, atyámfiai, ajánllak titeket az Istennek és az Ő kegyelmessége Igéjének, aki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek között. 33 Senkinek ezüstjét vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam: