1 A fölfordulás megszüntével Pál magához hivatta a tanítványokat. Buzdította őket, majd elbúcsúzott és Macedóniába utazott. 2 Végigjárta ennek a kerületeit és sok beszédet intézett az ottaniakhoz. Majd Görögországba ment és ott tartózkodott három hónapon keresztül. 3 Mikor ezután Szíriába készült hajózni, a zsidók cselt szőttek ellene. Ezért úgy döntött, hogy Macedónián keresztül tér vissza. 4 Ázsiáig vele együtt tartott a béreai Szópáter, Pirrusz fia, s tesszalonikiak közül pedig Arisztarhusz és Szekundusz, továbbá a derbei Gájusz és Timóteus, végül Ázsiából Tihikusz és Trofimusz. 5 Ezek előrementek és Troászban vártak ránk. 6 Mi pedig a kovásztalan kenyér napjai után hajóztunk el Filippiből és öt nap múlva utolértük őket Troászban, ahol egy hetet töltöttünk. 7 A hét első napján egybegyültünk a kenyértörésre. Pál beszédet intézett hozzájuk, s mivel másnap el akart utazni, egészen éjfélig nyujtotta beszédét. 8 A teremben, ahol összegyűltünk, volt lámpa bővében. 9 Egy Eutihusz nevű ifjú, aki az ablaknál ült, Pál hosszú prédikációja közben mély álomba merült. Úgy elnyomta az álom, hogy lezuhant a harmadik emeletről. 10 Holtan szedték föl. Pál lement hozzá, aztán ráborult és átkarolva őt így szólt: "Ne nyugtalankodjatok, mert a lelke még benne van." 11 Aztán fölment, elvégezte a kenyértörést és evett. Még jó sokáig, egész virradatig beszélt, s végül útra kelt. 12 Az ifjút pedig élve vezették oda, és ez nem kis vigasztalásukra szolgált. 13 Mi pedig hajóra szállva Asszoszba mentünk, hogy ott vegyük föl Pált. Ő rendelkezett így, mert maga szárazon akarta megtenni az utat. 14 Mikor Asszoszban találkoztunk, fölvettük őt és úgy értünk Mitilénébe. 15 Másnap innen elhajózva Kiosz elé jutottunk, a következő nap Számoszon kötöttünk ki, az erre következőn pedig megérkeztünk Milétuszba. 16 Pál ugyanis elhatározta, hogy elhajózik Efezus mellett, hogy Ázsiában időt ne veszítsen. Sietett, hogy hacsak lehetséges, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen. 17 Milétuszból azután beüzent Efezusba és magához kérette az egyház preszbitereit.

18 Mikor ezek megérkeztek, így szólt hozzájuk: "Ti tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem első napjától fogva hogyan éltem közöttetek. 19 Az Úrnak mély alázatossággal, könnyek és zaklatások közt szolgáltam, melyek a zsidók ármánykodása következtében értek engem. 20 Semmit sem vontam meg tőletek, ami hasznotokra szolgálhatott, hanem nyilvánosan és magánházakban tanítottalak benneteket. 21 Most pedig belső kényszerűség hajt, hogy Jeruzsálembe menjek. 22 Nem tudom, hogy mi történik majd ott velem, legfeljebb annyit, hogy a Szentlélek minden városban értésemre adta, hogy bilincs és megpróbáltatás vár rám. 23 De én nem becsülöm sokra az életemet, csak véghez tudjam vinni pályafutásomat és az Úr Jézustól rámruházott föladatomat: az Isten kegyelméről szóló evangélium hirdetését. 24 És bizony tudom azt is, hogy közületek, akik közt az Isten országát hirdetve jártam, egy sem lát meg többé. 25 Ezért hát szentül állítom nektek a mai napon: senkinek a vére nem szárad rajtam. 26 Nem rejtettem el semmit sem, hanem Isten teljes akaratát föltártam előttetek. 27 Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt ennek élére titeket elöljárókul a Szentlélek, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett meg. 28 Tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok törnek rátok és nem kegyelmeznek a nyájnak. 29 Sőt még köztetek is támadnak olyanok, akik csalárd beszéddel magukhoz akarják csábítani a tanítványokat. 30 Örködjetek tehát és véssétek emlékezetetekbe, hogy három éven át éjjel-nappal szüntelenül könnyek közt intettem mindegyikteket. 31 Most pedig Istennek és az ő kegyelmébe ajánlak titeket. Neki hatalma van arra, hogy fölépítse mûvét és megadja nektek az összes többi szentekkel közös örökséget. 32 Nem kivántam senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját. 33 Ti tudjátok, hogy ezek a kezek keresték meg azt, amire nekem és környeztemnek szüksége volt. 34 Minden alkalommal megmutattam nektek, hogy hogyan kell dolgozni és ezzel a gyöngéket segíteni. Jézus szavaira emlékezve, aki azt mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni." 35 Ezeket mondta, aztán térdrehullott és mindnyájukkal közösen imádkozott.