1 Oh, mely szépek a te lépéseid a sarukban, oh fejedelem leánya! A te csípőd hajlásai olyanok, mint a kösöntyűk, mesteri kezeknek műve. 2 A te köldököd, mint a kerekded csésze, nem szűkölködik nedvesség nélkül; a te hasad mint a gabonaasztag, liliomokkal körülkerítve. 3 A te két emlőd, mint két őzike, a vadkecskének kettős fiai. 4 A te nyakad, mint az elefántcsontból készült torony; a te szemeid, mint a hesbonbeli halastók, a sok népű kapunál; a te orrod hasonló a Libánus tornyához, mely néz Damaszkusz felé. 5 A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez, és a te fejeden hajadnak fonatékja a bíborhoz, a királyt is rabul ejtenék fürtjeid! 6 Mely igen szép vagy és mely kedves, oh szerelem, a gyönyörűségek közt! 7 Ez a te termeted hasonló a pálmafához, és a te emlőid a szőlőgerezdekhez. 8 Azt mondám: felhágok a pálmafára, megfogom annak ágait: és lesznek a te emlőid, mint a szőlőnek gerezdjei, és a te orrodnak illata, mint az almának. 9 És a te ínyed, mint a legjobb bor, melyet szerelmesem kedvére szürcsöl, mely szóra nyitja az alvók ajkait. 10 Én az én szerelmesemé vagyok, és engem kíván ő! 11 No, én szerelmesem, menjünk ki a mezőre, háljunk a falukban. 12 Felkelvén menjünk a szőlőkbe, lássuk meg, ha fakad-é a szőlő, ha kinyílott-é virágja, ha virágzanak-é a gránátalmafák: ott közlöm az én szerelmeimet veled. 13 A mandragórák illatoznak, és a mi ajtónk előtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak, melyeket oh én szerelmesem, néked megtartottam!