1 Mily szépek a lépéseid a sarukban, oh nemes leány! Csípőd hajlásai olyanok, mint a nyakláncoké, melyeket művész keze alkotott. 2 Köldököd a kerekség medencéje ne nélkülözze a fűszeres bort. A hasad búza garmada, liliomokkal bekerítve; 3 két emlőd, mint két gidó, egy zerge ikrei. 4 Nyakad olyan, mint az elefántcsont-torony; szemeid, mint tavak Hesbonban Bat-Rabbim kapunál, orrod, mint a Libánon tornya, mely Damaszkusz felé néz. 5 fejed úgy van feletted, mint a Kármel, és fejed fonadéka, mint a bíbor: egy királyt lebilincselnek fürtjeid! 6 Mi szép vagy és mi kedves, oh szerelmem, a gyönyörök közt! 7 Ez a te termeted hasonlít a pálmához, és emlőid a szőlőfürtökhöz. 8 Azt gondolom, felhágok a pálmára, megfogom az ágait: hadd legyenek hát emlőid, mint a szőlőnek fürtjei! Orrod illata pedig, mint az alma; 9 és ínyed, mint a legjobb bor, mely kedvesemnek simán csúszik; és beszédessé tesz álmos ajkakat. 10 Én kedvesemé vagyok, és reám van neki vágya: 11 nosza kedvesem, menjünk ki a mezőre, háljunk a falvakban. 12 Korán menjünk a szőlőkbe, lássuk, fakad-e a szőlő; nyílik-e a szőlővirág, virágzanak-e a gránátalmák? Ott adom át neked szerelmemet. 13 A mandragórák illatot adnak; és ajtónk felett mindenféle pompás gyümölcs van, újak és ók, kedvesem, neked tettem el.