1 Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leült a tenger mellett. 2 És nagy sokaság gyülekezék hozzá, annyira, hogy Ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala. 3 És sokat beszélt nékik példázatokban, mondván: Ímé, kiment a magvető vetni, 4 És amikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt. 5 Némely pedig a köves helyre esék, ahol nem sok földje volt; és hamar kikele, mivelhogy nem volt mélyen a földben. 6 De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem volt, elszáradott. 7 Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt. 8 Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt termett, némely százannyit, némely hatvanannyit, némely pedig harmincannyit. 9 Akinek van füle a hallásra, hallja. 10 A tanítványok pedig hozzá menvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban? 11 Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg. 12 Mert akinek van, annak adatik, és bővölködik; de akinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van. 13 Azért szólok velük példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek. 14 És beteljesedék rajtuk Ésaiás jövendölése, amely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek: 15 Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. 16 A ti szemeitek pedig áldottak, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak. 17 Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amiket ti láttok, és nem látták; és hallani, amiket ti hallotok, és nem hallották. 18 Ti halljátok meg azért a magvető példázatát. 19 Ha valaki hallja az Igét a mennyeknek országáról és nem érti, eljön a gonosz és elkapja azt, ami annak szívébe vettetett. Ez az, amely az útfélre esett.

20 Amely pedig a köves helyre esett, ez az, aki hallja az Igét, és mindjárt örömmel fogadja; 21 De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az Ige miatt, azonnal megbotránkozik. 22 Amely pedig a tövisek közé esett, ez az, aki hallja az Igét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az Igét, és gyümölcsöt nem terem. 23 Amely pedig a jó földbe esett, ez az, aki hallja és érti az Igét; aki gyümölcsöt is terem, és terem némely százannyit, némely hatvanannyit, némely pedig harmincannyit. 24 Más példázatot is adott eléjük, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, aki az ő földjébe jó magot vetett; 25 De mikor az emberek alusznak vala, eljött az ő ellensége, és konkolyt vetett a búza közé, és elméne. 26 Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt termett, akkor meglátszék a konkoly is. 27 A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? Honnan van azért benne a konkoly? 28 Ő pedig monda nékik: Valamilyen ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? 29 Ő pedig monda: Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. 30 Hagyjátok, hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe. 31 Más példázatot is adott eléjük, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, amelyet vévén az ember, elvetett az ő mezejében; 32 Amely kisebb ugyan minden magnál; de amikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállnak az égi madarak, és fészket raknak ágain. 33 Más példázatot is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, amelyet vévén az asszony, három mérce lisztbe elegyített, mígnem az egész megkelt. 34 Mindezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szólt nékik,