1. Ama napon kiment Jézus a házból és leült a Tengerparton. 2. És sok nép gyűlt köréje, miért is beszállt egy hajócskába és leült, az egész népsereg pedig a parton állott. 3. És sokat beszélt nekik példabeszédekben, mondván: Íme, kiment a magvető vetni. 4. És amint vetett, némely (mag) az útfélre esett, és jöttek az égi madarak és megették. 5. Némely pedig köves helyre esett, hol nem volt sok föld, és Csakhamar kikelt, mivel nem volt mélyen a földben. 6. Mikor azonban a nap fölkelt, elperzselődött, és mivel gyökere nem volt, elszáradt. 7. Némelyik pedig: tövisek közé esett, és amint a tövisek felnőttek, elfojtották. 8. Némely pedig jó földbe esett és termést; hozott: egyik százszorosát, másik hatvanszorosát a; harmadik harmincszorosát. 9. Akinek füle van hallja meg! 10. És hozzámentek a tanítványok és mondák neki: Miért szólasz nekik példabeszédekben? 11. Mire ő monda nekik: Mert nektek megadatott ismerni a mennyek országa titkait; nekik pedig nem adatott meg. 12. Mert akinek van, annak adatik és bővelkedik; akinek pedig nincs, attól azt is elveszik, amije van. 13. Azért szólok nekik példabeszédekben, mert néznek és nem látnak, hallgatnak és nem hallanak, sem nem értenek. 14. És beteljesedik rajtok Izaiás próféta jövendölése, ki így szól: Hallással hallotok? és nem értetek, és nézvén néztek, de mégsem; láttok. 15. Mert megkeményedett e népnek szíve, és fülükkel nehezen hallanak, és behunyják szemüket, hogy szemükkel ne lássanak és fülükkel ne halljanak, és szívökkel megértsenek és megtérjenek, és meggyógyítsam őket. 16. Boldogok pedig a ti szemeitek, mert látnak, és a ti füleitek, mert hallanak. 17. Mert bizony mondom nektek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amiket ti láttok és nem látták, és hallani, amiket ti hallotok és nem hallották. 18. Ti tehát halljátok a magvetőről szóló példabeszédet. 19. Ha valaki hallja az Isten országáról szóló igét és nem érti, eljő a gonosz és elragadja, ami szívébe vettetett. Ez az a mag, mely az útfélre hullott. 20. Ami pedig a köves talajra esett, az, ki az igét hallja, és mindjárt örömmel fogadja.

21. De nincs gyökere magában, hanem ideig-óráig való. Ha pedig az ige miatt viszontagság és üldözés éri, azonnal megbotránkozik. 22. Ami pedig a tövisek közé esett, az, ki hallja az igét, de a világi gondok és a gazdagság csalárdsága elfojtja az igét és gyümölcstelenné válik. 23. Ami pedig jó földbe esett, az, aki az igét hallja és megérti és gyümölcsöt hoz, egyik százszorosát, másik hatvanszorosát, némely pedig harmincszorosát. 24. Más példabeszédet adott elő nekik, mondván: Hasonlóvá lett mennyeknek országa azon emberhez, ki jó magot vetett földébe. 25. Mikor pedig az emberek aludtak, jött az ő ellensége és vadócot hintett fölül a búza közé és eltávozott. 26. Amikor pedig a vetés felnőtt és termést hozott, akkor feltűnt a vadóc is. 27. Elmentek tehát a gazdához az ő szolgái, s mondák neki: Uram! nemde jó magot vetettél földedbe, honnét van tehát benne a vadóc? 28. És monda nekik: Ellenséges ember cselekedte ezt. A szolgák pedig mondák neki: Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük? 29. És monda: Nem, nehogy a vadócot szedvén, azzal együtt a búzát is kitépjétek. 30. Hagyjátok mindkettőt nőni az aratásig, és aratáskor majd megmondom az aratóknak: Szedjétek össze előbb a vadócot és kössétek kévékbe elégetésre, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe. 31. Más példabeszédet adott elő nekik, mondván: Hasonló mennyek országa a mustármaghoz, melyet vett egy ember és elvetette földébe. 32. Ez ugyan a legkisebb minden magvak között, de ha felnő, nagyobb minden kerti veteménynél és fává lesz, úgy hogy az égi madarak jönnek és ágai között laknak. 33. Más példabeszédet mondott nekik. Hasonló mennyek országa a kovászhoz, melyet vett egy asszony és elvegyített három véka lisztbe, míg az egész megsavanyodott. 34. Mindezeket példabeszédekben mondotta Jézus a seregeknek, és példabeszédek nélkül nem szólt nekik, 35. hogy beteljesedjék amit a próféta jövendölt, mondván: Megnyitom a számat példabeszédekben, kimondom, ami el volt rejtve világ teremtésétől fogva.