1. Jézus még aznap elment hazulról s leült a tó partján. 2. De mert igen sok nép gyülekezett hozzá, beszállt a hajóba s ott telepedett le; a nép pedig a parton állt. 3. S mondott nekik sok-sok példázatot. 4. A magvető - úgymond - vetni ment. Vetés közben némelyik mag az útfélre esett. Jöttek a madarak, felették, 5. némelyik meg köves helyre esett, ahol nem volt elegendő földje és mert nem volt elég mélyen a földben, hamarosan kikelt. 6. S mikor a nap felkelt, lesült s mert gyökere nem volt, kiszáradt. 7. Némely pedig tövis közé esett és mikor a tövis megnőtt, elfojtotta. 8. De némelyik a jó földbe esett és ki száz, ki hatvan, ki meg harmincannyi magot adott. 9. Akinek halló füle van, hallja. 10. Ekkor odamentek hozzá a tanítványai s megkérdezték: Miért beszélsz nékik példázatokban? 11. Azt felelte nékik: Nektek megadatott a tehetség, hogy megértsétek a mennyország titkait, ezeknek ellenben nem adatott meg. 12. Akinek van, annak adatik, és bővölködni fog; akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van. 13. Azért szólok példázatokban hozzájuk, mert van szemük s még sem látnak, van fülük s mégsem hallanak, nem is értenek. 14. S beteljesedik rajtuk Ézsaiásnak eme mondása: Van fületek s nem figyeltek, Van szemetek és nem láttok. 15. Megátalkodott egy nép ez! A fülét bedugta, A szemét behunyta, Hogy szeme ne lásson, A füle ne halljon, Szíve ne erezzen, meg ne térjen És meg ne gyógyítsam. 16. De a ti szemetek boldog, mert lát, s fületek is, mert hall. 17. Bizony mondom nektek: sok próféta s igaz ember kívánta látni, amit ti láttok s nem látta és kívánta hallani, amit ti hallotok s nem hallotta. 18. Halljátok meg tehát a magvetőről szóló példázat értelmét: 19. Van, aki hallja a mennyország igéjét, de nem érti. Jön a gonosz, kikapja a szívébe vetett magot. Ez az útfélre vetett mag. 20. A köves helyre vetett mag pedig: aki az igét hallgatja, s hirtelen örömmel fogadja, 21. de nincs gyökere benne: ide-oda hajlik s ha az ige miatt üt a nyomorúság vagy az üldözés órája, azonnal megbotránkozik.

22. A tövis közé vetett mag pedig: aki az igét hallgatja, de a világ gondja s a gazdagság csalárdsága elfojtja az igét s terméketlen marad. 23. Végre a jó földbe vetett mag: aki az igét hallgatja s megérti; ez aztán terem is, ki száz, ki hatvan, ki meg harmincannyi magot. 24. Mondott más példázatot is nékik: Hasonló - úgymond - a mennyország ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett földjébe. 25. De míg az emberek aludtak, eljött ellensége s konkolyt szórt a búza közé, azután odébb állt. 26. Ám mikor a vetés megnőtt s meghozta a termést, a konkoly is meglátszott. 27. Ekkor előállottak a gazda cselédei s azt mondták: Uram! Nemde jó magot vetettél földedbe? Honnét hát a konkoly benne? 28. Azt felelte nékik: Ellenség műve ez! Erre a cselédek azt mondták: Parancsolod talán, hogy elmenjünk s összeszedjük? 29. De ő így válaszolt: Nem; mert konkolyszedés közben a búzát is kitépnétek. 30. Hadd nőjenek együtt aratásig s aratáskor meghagyom az aratóknak: szedjétek előbb össze a konkolyt s kössétek kévékbe tűzrevalónak, a búzát pedig takarítsátok csűrömbe. 31. Más példázatot is mondott nékik: Hasonló - úgymond - a mennyország a mustármaghoz, amelyet az ember vesz s elvet földjébe. 32. Minden magnál kisebb ugyan, de ha megnő, legnagyobb a vetemények között, sőt akkora fa lesz belőle, hogy rászállnak az ég madarai s fészket raknak ágaira. 33. S még más példázatot mondott nékik: Hasonló a mennyország a kovászhoz, amelyet az asszony vesz s beletesz három mérce búzalisztbe, hogy jól megkelessze azt. 34. Jézus mindezt példázatban mondta el a népnek és példázat nélkül egy szót sem szólt hozzájuk, 35. hogy beteljesedjék a próféta eme mondása: Példázatra nyitom meg ajkamat. Napfényre hozom, ami rejtve volt világkezdet óta. 36. Azután elbocsátotta a népet s hazament. Tanítványai azonban felkeresték s kérték: Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példázatot. 37. És megmagyarázta. A jó mag vetője az emberfia. 38. A szántóföld a világ. A jó mag a mennyország fiai; a konkoly a gonosz fiai. 39. A konkolyvető ellenség az ördög; az aratás a világ vége s az aratók az angyalok. 40. Azért, amiként a konkolyt összegyűjtik s megégetik, úgy lesz a világ végén is.