1 Annakutána megfordulánk, és indulánk a pusztába a Veres tenger felé, amiképpen szólott vala nékem az Úr, és kerülgettük a Szeir hegyét sok ideig. 2 De szóla az Úr nékem, mondván: 3 Elég már e hegyet kerülgetnetek, forduljatok észak felé. 4 Parancsolj azért a népnek, mondván: Mikor általmentek a ti atyátokfiainak, az Ézsaú fiainak határán, akik Szeirben lakoznak: jóllehet félnek tőletek, mindazáltal igen vigyázzatok! 5 Ne ingereljétek őket, mert nem adok az ő földjükből néktek egy talpalatnyit sem; mert Ézsaúnak adtam a Szeir hegyét örökségül. 6 Pénzen vásároljatok tőlük enni valót, hogy egyetek, és vizet is pénzen vegyetek tőlük, hogy igyatok, 7 Mert az Úr, a te Istened megáldott téged a te kezednek minden munkájában; tudja, hogy e nagy pusztaságon jársz; immár negyven esztendeje veled van az Úr, a te Istened; nem szűkölködtél semmiben. 8 És általmenénk a mi atyánkfiai között, az Ézsaú fiai között, akik lakoznak vala Szeirben, a síkság útján Eláthtól és Écjon-Gebertől fogva. Azután megfordulánk és általmenénk a Moáb pusztájának útjára. 9 És monda az Úr nékem: Ne hadakozzál Moáb ellen, és ne ingereld azt hadra, mert nem adok az ő földéből néked semmi örökséget; mert a Lót fiainak adtam Art örökségül. 10 (Az Emeusok laktak abban annak előtte, nagy nép, sok és szálas, mint az Anákok. 11 Óriásoknak állíttatnak vala azok is, mint az Anákok, és a Moábiták Emeknek hívták őket. 12 Szeirben pedig Horeusok laktak az előtt, akiket az Ézsaú fiai kiűztek, és kiirtottak színök elől, és azoknak helyén laktak, amiképpen cselekedék Izráel is az ő örökségének földén, amelyet adott néki az Úr.) 13 Most keljetek fel, és menjetek át a Záred patakán; és átkelénk a Záred patakán. 14 Az idő pedig, amelyet eljáránk Kádes-Barneától, míg általmenénk a Záred patakán, harmincnyolc esztendő, amely alatt kiveszett a hadra való férfiak egész nemzetsége a táborból, amint megesküdt vala az Úr nékik. 15 E felett az Úrnak keze is vala ő rajtok, hogy elveszítse őket a táborból az ő kipusztulásukig. 16 És lőn, hogy amint a hadakozó férfiak mind elpusztulának, kihalván a nép közül.

17 Így szóla az Úr nékem, mondván: 18 Ma te általmégy a Moáb határán Ar felé, 19 És mikor közel jutsz az Ammon fiaihoz, ne háborgasd őket, ne is ingereld őket, mert nem adok néked az Ammon fiainak földjéből örökséget, mert a Lót fiainak adtam azt örökségül. 20 (Óriások földének tartották azt is; óriások laktak azon régenten, akiket az Ammoniták Zanzummoknak hívtak. 21 Ez a nép nagy, sok és szálas volt, valamint az Anákok, de kivesztette őket az Úr azok színe elől, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén; 22 Amiképpen cselekedett az Ézsaú fiaival is, akik Szeir hegyén laknak, amikor kiveszté előlök a Horeusokat, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén mind e mai napig. 23 Az Avveusokat is, akik falvakban laknak vala Gázáig, kiirtották a Káftoreusok akik kijöttek volt Káftorból, és lakának azoknak helyén.) 24 Keljetek fel azért, induljatok, menjetek át az Arnon patakán; lásd: kezedbe adtam Szihont, Hesbonnak királyát: az Emoreust, és annak földét; kezdj hozzá, foglald el azt, és hadakozzál ő ellene. 25 E napon kezdem rábocsátani a népekre, hogy féljenek és rettegjenek tőled az egész ég alatt, és akik híredet hallják, rendüljenek meg és reszkessenek te előtted. 26 És követeket küldék a Kedemót pusztából Szihonhoz, Hesbon királyához békességes beszéddel ezt izenvén: 27 Hadd menjek át a te földeden! Útról-útra megyek, nem térek le se jobbra, se balra. 28 Eleséget pénzen adj nékem, hogy egyem; vizet is pénzen adj nékem, hogy igyam; csak gyalog hadd megyek át: 29 Amiképpen cselekedtek én velem az Ézsaú fiai, akik Szeirben laknak; és a Moábiták, akik Arban laknak; míglen átmegyek a Jordánon arra a földre, amelyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk! 30 De nem akarta Szihon, Hesbon királya, hogy átmenjünk ő rajta, mert megkeményítette volt az Úr, a te Istened az ő lelkét, és engedetlenné tette az Ő szívét, hogy a te kezedbe adja őt, amint nyilván van e mai napon. 31 Monda pedig az Úr nékem: Lásd: elkezdem átadni néked Szihont és az ő földét; kezdj hozzá, foglald el azt, hogy az ő földe örököd legyen.