1 Annak utána megfordulánk, és indulánk a pusztába a Vörös tenger felé, amiképpen szólott nékem az Úr, és kerülgettük a Szeir hegyét sok ideig. 2 De szóla az Úr nékem, mondván: 3 Elég már e hegyet kerülgetnetek, forduljatok észak felé. 4 Parancsolj azért a népnek, mondván: Mikor átmentek a ti atyátokfiainak, az Ézsaú fiainak határán, akik Szeirben lakoznak: jóllehet félnek tőletek, mindazáltal igen vigyázzatok! 5 Ne ingereljétek őket, mert nem adok az ő földjükből néktek egy talpalatnyit sem; mert Ézsaúnak adtam a Szeir hegyét örökségül. 6 Pénzen vásároljatok tőlük ennivalót, hogy egyetek, és vizet is pénzen vegyetek tőlük, hogy igyatok, 7 Mert az Úr, a te Istened megáldott téged a te kezednek minden munkájában; tudja, hogy e nagy pusztaságon jársz; immár negyven esztendeje veled van az Úr, a te Istened; nem szűkölködtél semmiben. 8 És általmenénk ami atyánkfiai között, az Ézsaú fiai között, akik lakoznak vala Szeirben, a síkság útján Eláttól és Écjon-Gebertől fogva. Azután megfordulánk és általmenénk a Moáb pusztájának útjára. 9 És monda az Úr nékem: Ne hadakozzál Moáb ellen, és ne ingereld azt hadra, mert nem adok az ő földjéből néked semmi örökséget; mert a Lót fiainak adtam Art örökségül. 10 Az emeusok laktak abban annak előtte, nagy nép, sok és szálas, mint az anákok. 11 Óriásoknak állíttatnak azok is, mint az anákok, és amoábiták Emeknek hívták őket. 12 Szeirben pedig horeusok laktak azelőtt, akiket az Ézsaú fiai kiűztek, és kiirtottak színük elől, és azoknak helyén laktak, amiképpen cselekedék Izrael is az ő örökségének földjén, amelyet adott néki az Úr. 13 Most keljetek fel, és menjetek át a Záred patakján; és átkelénk a Záred patakján. 14 Az idő pedig, amelyet eljáránk Kádes-Barneától, míg általmenénk a Záred patakján, harmincnyolc esztendő, amely alatt kiveszett a hadra való férfiak egész nemzetsége a táborból, amint megesküdt az Úr nékik. 15 Efelett az Úrnak keze is őrajtuk volt, hogy elveszítse őket a táborból az ő kipusztulásukig. 16 És lőn, hogy amint a hadakozó férfiak mind elpusztulának, kihalván a nép közül. 17 Így szóla az Úr nékem, mondván:

18 Ma te általmégy a Moáb határán Ar felé, 19 És mikor közel jutsz az Ammon fiaihoz, ne háborgasd őket, ne is ingereld őket, mert nem adok néked az Ammon fiainak földjéből örökséget, mert a Lót fiainak adtam azt örökségül. 20 Óriások földjének tartották azt is; óriások laktak azon régenten, akiket az ammoniták zanzummoknak hívtak. 21 Ez a nép nagy, sok és szálas volt, valamint az anákok, de kivesztette őket az Úr azok színe elől, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén; 22 Amiképpen cselekedett az Ézsaú fiaival is, akik Szeir hegyén laknak, amikor kiveszté előlük a horeusokat, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén mind e mai napig. 23 Az avveusokat is, akik falvakban laknak vala Gázáig, kiirtották a káftoreusok akik kijöttek Káftorból, és laktak azoknak helyén. 24 Keljetek fel azért, induljatok, menjetek át az Arnon patakján; lásd: kezedbe adtam Szihont, Hesbon királyát: az emoreust, és annak földjét; kezdj hozzá, foglald el azt, és hadakozz ellene. 25 E napon kezdem rábocsátani a népekre, hogy féljenek és rettegjenek tőled az egész ég alatt, és akik híredet hallják, rendüljenek meg és reszkessenek előtted. 26 És követeket küldék a Kedemót pusztából Szihonhoz, Hesbon királyához békességes beszéddel ezt üzenvén: 27 Hadd menjek át a te földeden! Útról útra megyek, nem térek le se jobbra, se balra. 28 Eleséget pénzen adj nékem, hogy egyem; vizet is pénzen adj nékem, hogy igyam; csak gyalog hadd megyek át: 29 Amiképpen cselekedtek énvelem az Ézsaú fiai, akik Szeirben laknak; és a moábiták, akik Arban laknak; míglen átmegyek a Jordánon arra a földre, amelyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk! 30 De nem akarta Szihon, Hesbon királya, hogy átmenjünk őrajta, mert megkeményítette az Úr, a te Istened az ő szellemét, és engedetlenné tette az ő szívét, hogy a te kezedbe adja őt, amint nyilván van e mai napon. 31 Monda pedig az Úr nékem: Lásd: elkezdem átadni néked Szihont és az ő földjét; kezdj hozzá, foglald el azt, hogy az ő földje örököd legyen. 32 És kijöve Szihon mielőnkbe minden népével, hogy megvívjon velünk Jahácnál.