1 És fordultunk és indultunk a sivatagba a Sástenger útján, amiképpen parancsolta nekem az Úr; és kerülgettük a Széir hegyét sok ideig. 2 Akkor azt mondta az Úr nekem, mondván: 3 Elég volt a hegyet kerülgetnetek; forduljatok észak felé. 4 A népnek pedig adj parancsot, mondván: Ti most testvéreiteknek, Ézsau fiainak határán fogtok átmenni, akik Széirben laknak; azok félnek majd tőletek, tehát vigyázzatok nagyon: 5 ne hívjátok ki őket, mert nem adok nektek országukból egy talpalatnyit sem; mert Ézsaunak adtam birtokul Széir hegyét. 6 Eledelt pénzen vásároljatok tőlük, hogy egyetek; vizet is pénzen vegyetek tőlük, hogy igyatok. 7 Mert az Úr, a te Istened, megáldott téged kezed minden munkájában, ismeri jártodat ebben a nagy sivatagban; már negyven éve veled van az Úr, a te Istened, nem szenvedtél hiányt semmiben. 8 Tehát továbbmentünk testvéreinktől, Ézsau fiaitól, kik Széirben laknak, a Síkság útján, Éláton és Ecjon-Geberen át. Aztán fordultunk és átmentünk Móáb sivatagának útjára. 9 Akkor azt mondta az Úr nekem: Ne támadd meg Móábot, és ne hívd ki őket magad ellen háborúra; mert nem adok neked országából birtokot, mert Lót fiainak adtam Árt birtokul 10 (az émiek laktak abban hajdan; nagy, számos és szálas nép, mint az anákok. 11 Ráfáknak számíttatnak ők is, mint az anákok; de a móábiták émieknek hívják őket. 12 Széirben pedig a horiak laktak hajdan, de Ézsau fiai kiűzték és kiirtották őket maguk elől, és letelepedtek helyükbe; mint Izráel tette az általa birtokba vett országgal, melyet adott nekik az Úr); 13 tehát keljetek fel, és menjetek át a Zered patakján; és átmentünk a Zered patakján. 14 Az idő pedig, ameddig mentünk Kádes Barneától, míg átkeltünk a Zered patakján, harmincnyolc esztendő; amíg a harcoló férfiak egész nemzedéke kiveszett a táborból, mint ahogyan megesküdött nekik az Úr. 15 És az Úr keze is rajtuk volt, hogy kiveszítse őket a táborból; míg ki nem vesznek. 16 És történt, hogy mikor a harcoló férfiak teljesen kihaltak mind a nép közül, 17 szólott az Úr hozzám, mondván: 18 Te átmégy ma Móáb határán az Árnál,

19 és közel haladsz el Ammon fiai előtt; ne támadd meg őket és ne hívd ki őket; mert nem adok Ammon fiainak földjéből neked birtokot, mert Lót fiainak adtam azt birtokul. 20 (Ráfák országának számít ez is; ráfák laktak benne hajdan, de az ammoniak zamzummiknak hívják őket. 21 Nagy, számos és szálas nép, mint az anákok; és kipusztította őket az Úr azok elől, és birtokukba vették őket és letelepedtek helyükbe. 22 Amiképpen cselekedett Ézsau fiaival, akik Széirben laknak: hogy kipusztította előlük a hóriakat, és ők birtokukba vették azokat és letelepedtek a helyükbe mind a mai napig. 23 Az avviakat meg, akik tanyákon laktak Gázáig; a Kaftorból kijött kaftoriak pusztították el, és letelepedtek helyükbe). 24 Keljetek fel, induljatok és menjetek át az Arnon patakán, íme kezedbe adtam az emori Szihont, Hesbon királyát, és országát, fogj hozzá, vedd birtokodba; és hívd ki őt háborúra. 25 Ezen a napon kezdem rátenni ijedtségteket és félelmeteket a népek arcára az egész ég alatt; úgyhogy ha nevedet hallják, reszketnek és remegnek tőled. 26 És követeket küldtem Kedémót sivatagából Szihonhoz, Hesbon királyához; béke szavaival mondván: 27 Hadd menjek át országodon, útról útra megyek; nem térek le sem jobbra, sem balra. 28 Eledelt pénzen adj el nekem, hogy egyem, és vizet pénzért adj nekem, hogy igyam; csak hadd menjek át gyalog. 29 Mint ahogyan megtették nekem Ézsau fiai, akik Széirben laknak, és a móábiak, akik Árban laknak; amíg átmegyek a Jordánon abba az országba, melyet az Úr, a mi Istenünk nekünk akar adni. 30 De nem akart Szihon, Hesbon királya azon átereszteni bennünket; mert megkeményítette az Úr, a te Istened, az ő lelkét, és erőssé tette az ő szívét, hogy kezedbe adja őt, mint a mai nap. 31 És azt mondta az Úr nekem: Lásd, elkezdettem elődbe adni Szihont és országát: kezdd el, űzd el birtokából, hogy birtokba vedd országát. 32 És mikor Szihon kijött előnkbe, ő és egész népe a háborúra Jahácba; 33 előnkbe adta őt az Úr, a mi Istenünk; és megvertük őt és fiait és egész népét. 34 És bevettük minden városát abban az időben, és örök szentség alá vetettünk minden várost, a férfiakat, az asszonyokat és a kicsinyeket: nem hagytunk menekülőt.